Szenderszárnyak

sűrű sötétben úszik testem
nem nehezebb mint egykori
súlya a vasnak ólomszárnyakon
lovaglom meg e légifolyosót
benőtte már a hálókból
dagasztott önmegtartóztatás
zörgeti rabláncomat és inkább
átugrom ezt az akadály-formát
éj szálltával a szárnyam is éled
az éjszaka csillagos ólomlepedő
borít be engem s megtörténik
az elrugaszkodás elszakítja
az összes földhöz kötöző
béklyót felszabadít ez az
elszabadultság mozgat az égen
remegő fények a csillagok
megmutatják milyen az út a
fény felé rebben a szárnyam
törve magának a légből libben
a szó nem elég nem jelent ma
semmit az istenek élnek
az égbolt alakul Parthenonná
lettem a kétkezi megtagadással
elérem az éjjel a csillagokat
figyelem csakis egyre ma még
odaérek a szellemi egyesüKZZZZZZZZT!

(photography by Azhar Chougle)

Szabad

Tükörharmóniánk széttört, és a
tört tükörszilánkok széjjel hevernek.
Régen mi voltunk a tükör,
egymást néztük magunkban.
De az egykép szétesett - ha rád nézek,
téged látlak.
S te bennem a másikat.

Keenan bácsi sokoldalú ;)

Puscifer: Momma sed

wake up son o' mine
momma got somethin' to tell you

changes come
life will have its way
with your pride, son
take it like a man

hang on son o' mine
a storm is blowin' up your horizon

changes come
keep your dignity
take the high road
take it like a man

listen up son o' mine
momma got something to tell you
all about growin' pains
life will pound away
where the light don't shine, son
take it like a man

suck it up son o' mine
thunder blowin' up your horizon

changes come (changes come)
keep your dignity (keep your dignity)
take the high road (take the high road)
take it like a man (take it like a man)

momma said like the rain
(this too shall pass)
like a kidney stone
(this too shall pass)
it's just a broken heart, son
this pain will pass away

cikk!

Halódunk, de nem el!

Tegnapelőtt, azaz szerdán kaptam egy hívást Hegedűs Gabriellától, aki a SZTEreó nevű egyetemi lapba szándékszik cikket írni – na vajon miről? – a KÖ-ről.

Ígyhát tegnap, azaz csütörtökön találkoztunk, majd némi szenvedés után a diktafonnal keményen meginterjúvolt. Elég kellemesen elbeszélgettünk (főleg hogy javarészt én beszéltem), majd a végén közölte, hogy a cikk az augusztus-szeptemberi gólyaszámban fog megjelenni.

Mint kiderült viszont, kelletek ti is. Szóval, kedves tagok (vagy mi), szeretnék kérni mindenkitől pár sort a következőkkel:

- Miért szereted a KÖ-t, mi a jó benne (egyéni vélemény, de negatív kritikát fővesztés terhe mellett lehet írni)

- Te magad mivel foglalkozol (rajzolsz, írsz, fotózol, etc.)

- Teljes neved + korod, ha publikus

Mindezt vasárnap estig tessék nekem elküldeni msnen vagy emilben – juditmesz@t-online.hu – különben a pokol kénköves bugyraiban fogunk elégni Lucifer mellett.

(ez zárójeles és nem idevágó, de ha valakinek megvan Quimbyék Ajjajjaj albuma, odaadhatná/elküldhetné nekem, igazán hálás volnék ^^ )

nyár, nyár, nyár

Elnézést kívánok mindenkinek a kiállításmegnyitó óta tartó hanyagolásért. Évvége, valamint Vikinek nincs nete.
A kiállítás azóta át lett "téve" egy hétre az Aranyba, visszajelzéseket még nemigen kaptunk róla, mert nekünk meg csodás osztálykirándulásunk volt közben. Hogy merre visszük tovább, még kérdéses, valószínűleg egyelőre pihen a téma.
Ellenben havi rendszerességgel elméletileg vannak különféle irodalmi estek valahol Újszegeden, és igen, ez részemről valóban csak egy elég homályos információ, de ha bárki tud erről valamit, esetleg szólhatna. Mert akkor a gyűléseket ezentúl akár ezen estek keretei köré is tehetnék, legalábbis egy darabig.
De tényleg szóljatok ha megtudtok valamit, mert én neten se találok erről semmit.

Addig is egy kis olvasnivaló: Király Ferenc - Csillagok hegyén ha nem zavar a neten olvasás. vagy nyomtasd ki. vagy vedd ki könyvtárból.

A világ legszebb vízihullája, mert novella, és mert Márquez

Námeth László: Pocó halála - szomorú, de szép

Dino Buzzati: Hét emelet [roli, figyelide!]

Fejes Endre: A Hazudós

és egy kis képiség: Alex Grey - meg a hozzá tartozó zene, habár ez nem biztos hogy mindenkinek tetszeni fog :P

Háhá!

those evenings, when you feel like this green ocean of mopish "I<3u-ripples"

a sün túloldalán

Hatethisbaseball

Meddő föld

Üdvözlégy
Vándor, ki a messzeségből léptél e vidékre,
Csak pár szót, mielőtt csákányod vernéd a jégbe:
Hisz jégből van itt minden, melyet nem olvaszt föl láng,
S hideg szél fú erre, mely után csak az arcod ráng.

Innen jöttem én is, lelkes ifjú voltam, mint te;
Zarándok voltam, kit tűzön-vízen visz a hite.
De nem lettem szentelt, mert túl az Óperencián
Állott üveghegyként az inkompetenciám.

A kurta farkú malac nem túr semmit, csak bámul
A korábban fúrt gödrök sötétjébe. Rám hull
A perje, mely régmúlt korok meddő tüzén égett,
S elhalt, tovább táplálván a terméketlenséget.

Mikor jöttem, úgy rémlett, hogy zöldell fönt egy erdő,
De közel érvén láttam, hogy mindent e hó-fertő
Borít, s jött a szél, mely mondta: ássak, amíg bírom;
De én nem ástam gödröt: minden ásatás egy sírrom.

Itt aranyat
Nem lelsz, csak halott földet, gyűrött mészkőkérget,
Nem tűrt meg itt senkit, mért fogadna hát be téged
Ez a táj, mely magának él, kapzsin ült a kincsen,
Mit lenget arcod előtt, de rájössz majd, hogy nincsen

Semmi érték, csak veszteség, tömör jégbe fagyva,
De ha jégből vagy te is, akkor hát hagylak utadra…

Erőltetett part

Kanális fodrok. Csend.
Barna víz lejt lent.
Majd madarak, és békadal.
Erdő széle, ebihal.
Csicsergés, buborék.
Molnárkák, tiszta ég.

Füst. Éhség és sok nesz.
Ember-martalék ez...
Dobozban a vad fészket lel.
Új hullám kél egy cigicsikkel.


Ha gondoljátok, kössetek bele. Véletlenül született szegény árvám, pár hete.

Esszépályázat

BAKA ISTVÁN ESSZÉPÁLYÁZAT
Felhívás kárpát-medencei középiskolák, felsőoktatási intézmények és fiatal kutatók számára

A szegedi székhelyű Baka István Alapítvány pályázatot hirdet, melynek témája Baka István (1948-1995) költő, író, műfordító, szerkesztő munkássága. Ajánljuk a részvételt minden irodalom iránt érdeklődő, új olvasmányokat felfedezni vágyó fiatalnak, jövendőbeli kritikusnak vagy irodalomtörténésznek, aki szeretné próbára tenni tollát, és írásaival szívesen lépne olvasóközönség elé.

Az érdeklődők 10-20 oldalas (minimum 20 000, maximum 40 000 karakteres) elemző esszé vagy tanulmány írásával pályázhatnak..

A pályázatokat két korcsoportban bíráljuk el: 15-19 évesek (középiskolás kategória) és 20-30 évesek (felsőoktatási intézményben tanulók vagy már végzett fiatal felnőttek.)

A pályázat jeligés, vagyis a benyújtott és jeligével ellátott esszé mellé lezárt borítékban kell csatolni az esszé írójának nevét, életkorát, címét, e-mail címét, felkészítő tanára nevét (ha van) és iskolájának adatait.

Jelentkezni 2009. június 10-ig lehet levélben vagy e-mailben a Baka István Alapítvány elérhetőségein: 6723 Szeged Molnár utca 4. / baka-alapitvany@t-online.hu
A jelentkezéskor csak a jeligét, a pályázó életkorát és a dolgozat címét nevezzék meg. A választható témák a mellékelt listában találhatók.

A dolgozatot 2 nyomtatott, egymástól elkülönített példányban, de egy borítékban (legalább összetűzve vagy egyszerű dossziéban lefűzve) kell postai úton és e-mail csatolt file-ban (doc, odt vagy pdf formátumban) eljuttatni a Baka István Alapítvány elérhetőségeire.

A dolgozatok postára adási határideje: 2009. október 1. A postai úton elküldött pályázatoknál a postai bélyegző dátuma a lényeges. A dolgozaton a jeligén kívül nem szerepelhet semmilyen személyes adat. Pályaművet vissza nem küldünk.

Formai követelmények: Times New Roman betűtípus, 12-es betűméret, 1,5-es sorköz, 2,5 cm margó. A dolgozat végén felhasznált irodalomként legalább 5 nyomtatott szakirodalmat (vagy más forrást) pontosan meg kell jelölni. Minden irodalmat a következő formában kell megadni: Szerző teljes neve: Cím, kiadó, kiadás dátuma, (évfolyam), oldalszám; internet forrás megjelölése.

Az esszék elbírálását az Alapítvány kuratóriumi tagjai és a Magyartanárok Egyesületének felkért tagjai végzik.

A bírálat fő szempontjai: világos, logikus gondolatmenet; a témához kapcsolódó művek alapos ismerete; érdekességre, újszerűségre, önállóságra törekvés; összehasonlító vizsgálatok alkalmazása; a szakirodalom etikus felhasználása (A pályamunkákat a szakirodalmat alaposan ismerő zsűrítagok értékelik!).

Díjazás: 1. díj: 30 ezer forint értékű könyvutalvány; 2. díj: 25 ezer forint értékű könyvutalvány, 3. díj: 20 ezer forint értékű könyvutalvány mindkét kategóriában. A díjazottak és más kiváló szövegek szerzői meghívást kapnak az ünnepélyes díjátadással egybekötött októberi mini-konferenciára Szegedre, ahol dolgozatukat bemutathatják.
A legjobb pályaműveket honlapunkon és/vagy kiadványban megjelentetjük.

A szervezők elérhetősége:
Dr. Tényi Jánosné alapítványi titkár: 30/857-2218; tenyiren@citromail.hu
Baka Tünde: 20/254-1772; baka-alapitvany@t-online.hu

Baka István életéről és műveiről sok információ található a http://www.baka.hu honlapon, amely folyamatosan bővül, tanulmányokat és bibliográfiai adatokat is tartalmaz.

Szeretettel várjuk a pályázatokat!

Válaszható témák

(A címeket nehézségi sorrendbe tettük, így a középiskolásoknak a lista első felében szereplő feladatokat ajánljuk elsősorban, de nem kötelezően.)

1) MASZKRÓL MASZKRA: ZRÍNYITŐL PEHOTNIJIG
Baka István szerepei, álarcai
[Mottóul ajánljuk a következő idézetet: „Akkor vagyok a legszemélyesebb, amikor álarcot veszek föl.” (Vecsernyés Imre beszélgetése Baka Istvánnal. Tiszatáj, 1985. okt. 29-33. p.)]

2) „TÁJKÉP FOHÁSSZAL”
Táj és lélek kapcsolata Baka István költészetében

3) „TENGER ÉS ÉG ABLAKTÁBLÁI KÖZÖTT
VERGŐDŐ LÉGY VOLT ÉNEKEM”
Baka István költői nyelve

4) BAKA ISTVÁN: BEAVATÁSOK (Pannon Könyvkiadó, Budapest, 1991)
Vers és próza összefonódása a Baka-életműben
[Elegendő két választott elbeszélés és a hozzájuk tartozó versek elemzése a kötetből.]

5) „VADNYÚL-IRHÁMON HAJBAKAP
SÁTÁNHAD, ANGYALHORDA”
Mítoszok, mitikus lények, archetípusok sokfélesége Baka István műveiben

6) „YORICK PEHOTNIJ FOGADOTT FIVÉREK”
Rokon vonások és különbségek e két Baka-alteregó karakterében

7) „CSAK ARRA KÉRLEK TÚL SOKÁ NE KÍNOZZ
EGYSZERRE SZÚRJ VILLÁDRA ISTENEM”
Baka István sajátos humora

8) „MEGSZABADULTAM TŐLED MÉGIS ÁRVÁD
VAGYOK URAM KI VÁRVA VÁRVA VÁR RÁD.”
Baka István összetett istenképe

9) „MEGCSENDÜL AZ EGÉSZ UNIVERZUM"
A komolyzene hangjai (gondolatok, témák, formai hatások) Baka István műveiben
[Megfontolásra ajánljuk az ifjúkori barát, Rittersporn Gábor szavait: „A zene tulajdonképpen a hite volt” (Tiszatáj, 1997. szeptember)]

10) „...A FORDÍTÁS NEM MEGSZÜNTET, HANEM MEGSOKSZOROZ ENGEM.”
A műfordítás szerepe Baka István költői fejlődésében
[A címben szereplő szavak a Nyelv által a világ című interjúban találhatók. (Balog József beszélgetése Baka Istvánnal. Magyar Napló, 1994. március 18.)]

11) A KOR ÉS A LÉLEK MEGHASONLÁSA BAKA ISTVÁN VERSVILÁGÁBAN
[Mottóul ajánljuk a következő idézetet: ”A labirintus én vagyok csalás / hogy léteznék útvesztő bármi más / a bikaszörny is énbennem lakik / én álmodom vérgőzös álmait / és én vagyok kit fel kell falnia / én Thészeusz Athén királyfija” (Thészeusz)]

12) A HATVANAS ÉVEKTŐL A KILENCVENES ÉVEKIG
KORszerűség Baka István látásmódjában és formaművészetében
[Megfontolásra ajánljuk a következő megállapítást: „Arról, hogy kik vagyunk, ilyen radikálisan nem beszélt költő mostanában minálunk.” (Károlyi Csaba: Kin. Népszabadság, 1995. június 16.)]

Ezt tessék f*kázni

A kép címe: "Feeling like two western green mambas (Dendroaspis viridis) making love in Africa after eating salty sticks - on 180 kB"

Holnapután lejár a határidő, és ha csak én nevezek kénytelen leszek sörre váltatni ezt a zöld csíkot. :P

(*fókázni)

képek

Szemből

Jobbról, rostos ital és Annatáskával

Srégenjobbról

Tükör [Magadban magad]

Ismét tükör

És még visszük is ám tovább, a Somogyiba talán, de az Arany János általánosba biztos.

/A képek a berendezéskor készültek, így néhol hiányosak. A létra sem a kiállítás része. /

Hagulatkép

Útálok ugyanabban a témában többször hozzászólni, ám többen mondtátok, hogy csinálnátok Hangulatrajzot a pályázatra, ám keveslitek az időt. Rendben. Azt mondom, hogy egy héttel kitolom a pályamunkák beadási határidejét, tehát 09. április 24. éjfélig készítsétek el. Ez már bőven elég lehet mindenkinek.

Felhívnám a figyelmet, hogy magam sem szoktam rajzolni, mégis csináltam valamit! Tehát az, hogy te, tsiztelt tag, nem festesz, rajzolsz, egyáltalán nem kifogás. Most erről az oldalról álljunk neki a dolognak!

Buda Ferenc

Most, hogy túlvagyunk első kiállításunkon, ami nemmellesleg egészen tökjó lett ^.^ , visszük is tovább nemsokára, de addig is

Buda Ferenc

Rigmusok a századra,
századvégre

Egemen műfények másznak,
műmicsodák planétáznak.
Lövöldöznek. Rakétáznak.
Vadludak harmonikáznak.

Ősök, ükök, tűnt elődök
titkain most eltűnődök.
Mélán nyomukba szegődök.
Egyszer magam is ledőlök.

*

Földünk kérge egyet pattan –
két kontinens összecsattan,
s ki tegnap még ült a padban,
ma már gyilkol lankadatlan.
Majd: ürül a lövészárok.
Hurkot vetnek a határok.
Mindenfelől jönnek rátok,
mohóbbak, mint a tatárok.

Ha gyalázat, hát gyalázat –
van rá annyi magyarázat!
Ez a század ilyen század –
mint egy birsalmát, lerázat.

*

Egyik felől: vér a sebben.
Másik felől: kéz a zsebben,
hadar egyre sebesebben
s hazudik, szeme sem rebben,
nem ismeri, mi a szégyen,
nincs benne csöppnyi szemérem,
köpi csak a szót ledéren –
nagykutya lesz, még megérem.

*

Úrral szegény nem komázhat,
Ha esik, hát bőrig ázhat:
alanyi joga, hogy fázhat.
Ki védtelen, nem pofázhat.

Ha gyalázat, hát gyalázat –
mindre akad magyarázat.
Ez a század ilyen század –
mint egy szem diót, lerázat.

*

Festett maszkok, mosoly-mázak.
Letapossák, aki lázad.
Szétdúlják a szülőházad?
Vájd ki szemed, varrd be szájad,

s ím: a csörtetők hadában,
idolok vak udvarában,
zengő-bongó utcabálban
ázunk tapsviharkabátban.

*

Bitang szőlő. Benne rókák.
Tar fejeken prém-parókák.
Zengzetes ódai strófák
mögött sorban – a bitófák.

Ilyen század hát e század:
ördögökkel paroláztat,
könnyben úsztat, vérben áztat –
a tied is rajta szárad.

*

Venyigeláng: forradalom –
rátalpal egy Birodalom.
Félkoporsó fekvőpadom.
Mindenható a Hatalom:
belesandít életedbe,
belerondít ételedbe,
belelapoz leveledbe,
belekukkant a beledbe.

Ha gyalázat, hát gyalázat –
mindenre van magyarázat.
Ez a század ilyen század –
akár egy makkot, leráznak.
Rögvest megérjük a százat.

Fel ne szökjön – mérd a lázad,
ám mint az eb, ha vadászhat,
nyulak nyomán nyargalászhat,
loholj, csaholj, el ne hallgass!
– Szabadhídvég, nem Tilalmas! -
S ha az etikád rugalmas,
dolgod lesz majd diadalmas.

*

Lám csak, lám: való a látszat –
friss hősöket nemz a század.
Félre innét, bölcs alázat –
aki mar, csak az kaszálhat.

Szólj, philosoph, tudsz-e jobbat?
S míg a Föld magmáig rothad,
szörfdeszkáin ím a jognak
újgazdagék plébojognak.

*

Malmot nem hajt a kanális,
az IC nem vicinális.
Kvarcórám még ha megáll is,
cifferblattja digitális.
Ibrány, Kunhegyes vagy Párizs –
interneten ott vagy máris.
Minden transznacionális,
sőt: globális – legalább is.

*

Mér´ vagy mán úgy megkukulva?
Csóró igric, csapja a húrba!
Tökmindegy, hogy mollba´, dúrba´ –
az a menő, aki kurva!

S ha gyalázat? Hát gyalázat!
Mire nincs itt magyarázat?
Ez a század ilyen század –
mint egy nyúlbogyót, lerázhat.

*

Jól sejtem? Jövő a mában
rejtőzik, mint füst a fában,
vagy: fenyőszál a csírában –
remény az idő falában.

Szültek kiket garmadában,
hátha nem éltek hiában.
Magot a szérű porában –
hagyj utódot a világban.

képzőművészeti tábor

44. Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola

Időpont: 2009. augusztus 1-15.

Helyszín: Mártély, Ifjúsági Tábor

„A szabadiskoláknak, művésztelepeknek meghatározott helyük és szerepük van a művészeti életben. Azonban ne felejtsük el, hogy spontán módon, egy-egy híres mester körül kialakult csoportosulások valamilyen hiányt pótolva, esetleg valaminek (többnyire rugalmatlan akadémiai oktatás) ellenében jöttek létre.”

A Mártélyi Szabadiskolában mindenkit szeretettel várunk, aki szeretne egyéni és színvonalas oktatást kapni tábori keretek közt. A gyakorlati oktatás mellett előadások szabadidős programok, rendezvények is lesznek. Az inspiratív táji környezet, a szabadiskola hagyományai és a művésztanárok hozzáértése segíti a tanulni vágyókat. A részvételhez az alapvető felszerelést hozza magával a jelentkező. Lehetőség van pár napos részvételre is.

Részvételi díj két hétre: 34000 forint / fő.

Napidíj, étkezéssel, szállással: 2600 Ft/fő/nap

Jelentkezni lehet:

Szigeti Márta: Tel: 06-30-631-0447sz_marti@freemali.hu

Palásti Renáta: Tel: 06 20 5595025 ramano@freemail.hu

Bányai Béla: Tel: 06 30 5866659

Jelentkezési határidő: 2008. július 30.


-------------------
én a részemről ajánlom mindenkinek, még én is elmegyek, ha lesz miből.

Megnyitó

Tehátakkor, kiállításmegnyitó: április 15. (szerda), délután 16.30-kor a Százszorszép első emeletén.
Örömmel várunk bárkit, és még utána két és fél hétig továbbra is.
A tagoknak: kedden délelőtt rendezzük be a kiállítást, tehát aki tud, jöjjön el. Fél9kor találkozunk a Százszorszép előtt vagy odabent.

Különben Tudod, hogy nincs bocsánat.

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

- József Attila -
1937. júl. - aug.

Vágynak lenni

I.

Rajznak lenni bátor
Szöcskének lenni kicsit félek
Halnak lenni csöndben
Erdőként hangosan élek
Diónak lenni jadejó
bokron volnék: mogyoró
Lánccá váltan görbe
táncolnék körbe-körbe
Olajnak lenni fényes
mézzé válva édes
Életnek lenni szárnyaló
érett gyümölcshöz való.

II.

Asztalnak
lenni
magasztos,
mert egy asztal
igen sokat tapasztal.

Zenének lenni
színtelen,
festékembe
keverem...

...rímnek lenni annyi,
mint magamat kétszer látni.

Porcupine panic

Porcupine panic


Vágd szájon a napod és fess hangulatot te is!

Verseny:
-bármilyen kép a hangulatodról, bármivel készítve
-a címe legyen angol, mert az sokkal menőbb
-küldd be 2009.ápr.17-ig


Nyeremények:
-a tagok előtt nagyobb lesz a 8====D
-nem verjük hurkásra a hátad
-az első helyezett sört nyer

A zsűri én vagyok, s mint olyan, megvesztegethető.

Jó munkát: Lord Raptor

Altató

Aludj el, én majd álmodok
Helyetted világot, szépet,
Olyat, mint ami volt, mielőtt
A sok bűn színre nem lépett;
Olyat, hol az állatok még élnek,
S a fák se számokból állnak;
Olyat, hol nem fojt meg a füst
És nem emelkednek az árak;

Nem sziszegnek az autókígyók
Kilométereken át;
Nem rántanak pisztolyt, ha valaki
Fekete embert lát;
Nem vonulnak ki rózsaszínben
A „büszke”, „bátor” személyek;
Nem lesz hitből, származásból
Undok erkölcsi bélyeg;
Nem pumpálnak haragot minden
Rézhüvelyű tölténybe,
S nem sütik el azt a fegyvert
Még azelőtt, hogy baj történne.

Aludj el, én majd álmodok
Neked zöld őserdőket
S gépeket, melyek irtás helyett
Felszaporítják őket;
Álmodok honatyákat, melyek
Tényleg a hazának élnek,
S nem vágják maguk alatt a fát,
Hogy a zuhanástól se félnek;
Álmodok űrhajókat, melyek
Csillagok közé szállnak;
Álmodok sok embert, kik ésszel
Képesek élni a mának.

Aludj hát, én majd segítek:
Ím e tűt beléd mártom,
Picit fáj most, de ne félj, mindjárt
Magával visz az álom.
Álmodj nekem egy szép világot,
Magadnak is egyet, hátha
Eljutsz egy olyan helyre, ahol nem én
Öltelek meg, hanem a nátha.

Ezt például kiállítjuk

Fehér Csaba: Szerelem - szokás

Őrült Vágyakkal esel neki,
Egész életed vele van teli,
Alig várod hogy ajkaddal érinthesd,
Minden áldott nap bókaiddal hinted.

Minden alkalommal beteljesülést érzel,
Miért kell, fel nem foghatod ésszel!
Hajt az ösztön, öröklött hajlam,
Szebb mint füvön csillanó harmat...

Ha nem birtokolhatod, rosszul vagy,
Megszerzed, akaratod addig hajt!
Szükséged van rá! Nélküle nem élsz!
Nem lesz a tiéd, csak ettől félsz.

Elveszted! Nem tart örökké, ez sem,
S nincs ki őrült vágyálmodból keltsen!
Az ő rabja maradsz, talán örökre,
Nem tanulsz meg uralkodni fölötte...

Ajkaid sóvárognak utána,
Nem zavar, ha mások megutálnak,
Ő érte bármit vállalsz,
Amíg a halál el nem választ...

Egyszer szenvedélyes szerelmed,
Őrjítő, végső veszedelmed,
A halálod okozza, fogd fel!
Többé már nem menekülsz el.

Hamutálba ér véget minden része,
De az asztalon vár a másik, készen,
Nem nyugszol míg el nem szívtad,
Halálos ítéleted örömmel aláírtad.

e.

Szóval.
Hogy miért van ilyen kevés bejegyzés és ekkora csönd? Többnyire azért, mert április 15-én délután fél5/5 órától kiállításmegnyitó, így jelenleg az szerveződik erőteljesen, vagy kevésbé.
Jelenleg olybá tűnik, Krisztián (raptor), Anna (elfi), Dávid (kénsav), Csaba (undenied), Bese, Zsig, valamint az én írásaim lesznek kiállítva, illetve -remélhetőleg- Anna, Viki, Mendolin és Zsófi illusztrációi/rajzai.

Ugyanakkor az írásokat nem csak rajzokkal vagy festményekkel lehet illusztrálni. Lehet az valamiféle anyagból, ebből-abból kreatívan összetákolt tárgy (pl homokóra vagy bármi, ami egy adott versről eszedbe jut). Ha netán valaki, szól ez főként a föntebb említetteknek, 14-ig elkészít valamit, amit érdemesnek talál a kiállításra egy-egy írás mellé, szóljon és hozza el.
Lehet ez akár printkerben 25 forintért kapható szivacslabdákból kirakott homokóra. Vagy szív. Vagy valami.

Ihlethozónak menj el printkerbe és nézz szét, kapásból látni fogsz öt olyan dolgot, amiből kihozhatsz valami ügyeset.
Vagy nézelődj Phil Hansennél. Igazán kitartó és beteg egy figura, csak megnézel egy vagy két videót, meg még néhányat, és garantáltan eszedbe jut néhány okos ötlet. Érdemes rendszeresen visszanézni, mert mindig van valami új ami jó.

És továbbra is kérünk minden kedves tagot, hogy tessenek elfáradni felénk néha, hozzanak másokat, valamint lelkiekben készüljenek, hogy a közeljövőben remélhetőleg várható egy szakmabeli jelenléte egynéhány alkalommal, aki használható tanácsokat fog adni és megmutathatja, hogyan is kéne kinéznie egy ilyennek.
Ne legyetek lusták.

Különben áprilisban kollektív párnacsata. Talán Szegeden is?

Holovilág

Holofelhő,
Holoég,
Holoház,
Holoszoba,
Holoasztal,
Holotál,
Holoalma,
Holokörte,
Holokutya,
Holoember,
Holokilók,
Hologramok,
Holomegatonnák,
Holofegyverek,
Holovér,
Holohullák,
Holokauszt.

Ördögi zagyvaságok - szeretlek Weöres.

I.

Köddel telt tündérkertben
egy életunt seprűnyél
törött teste mellett
Lázár térdepel
s bányabéli délibábot
álmaiból hámozik
mert ki kétszer élt
és kétszer halt
annak e lét csak
art-mozi.

II.

A vacsora klasszikus,
csámcsogjon rajt
valami éhes
analitikus:
ma tálalják
Prométheusz máját,
s míg terítenek
a holtukban is
hitetlenek,
addig a Sátán
lelki sebeket
tereget,
ezer keze alatt
az angyalhaj
fregoli,
[made in Tiroli]
meg-megremeg.

III.

A sok ördögfióka
épp Tiestora csapatja
a harmadik gyűrűben,
gömbjük ezer égszínkék
árva lány szem,
s két szám közt
Tiamat,
the DJ from babel
köver cigit teker
s az ördögi kebel
holdfényt lehel
a kénkő mennyezetre,
a közönséget emígy
kényeztetve.

Egy bokorról

Reszket a bokor, de csak a szél fújja. Madárka nem száll rá egy sem, pedig igen szép számmal csicseregnek szerte a környéken. Mégis, a madarakat megrémisztik a bokor ágaiból meredő hegyes tövisek, valamint sokkal szimpatikusabbak a bokor fölé terebélyesedő fák.
De hát ő most mit tegyen, bokornak született.
Ehelyett néhány kósza arra járó állatnak biztosít árnyékot, míg ők kényelmesen dolgukat végzik, apró emlősöknek ad hajlékot, akik csupán pár percre használják ki menedékét, pusztán a szükség miatt; esetleg leharapnak egy-két bogyót róla. Neki úgyis mit számít az. Időnként néhány hernyó csupaszítja le szinte teljesen a bokrot, amit ő aztán puszta kedvtelésből pillangókká nevel; legalább ennyi öröme legyen neki is. A pillangónevelést elnevezi irodalomnak magában.

Egyik nap aztán egy kóbor madár telepedik meg rajta, és bár gyakran röppen tova, minden nap visszatér. A bokor megkedveli a madárkát, édes és lédús, élettől duzzadó bogyókat növeszt neki, ő pedig örömmel szakít le belőlük párat.
Egyszer csak megszólítja a madárka a bokrot.
- Ugye, milyen szépek itt a fák? – kérdezi felélénkülve.
- Azok – néz fel irigykedve a bokor.
- Olyan jó lenne, ha te is fa lennél – ábrándozik el a madár. Majd kis idő múlva sietve hozzáteszi: – Kedvellek.
Azzal elröpül.

Attól a naptól kezdve a bokor minden erejével nőni kezd: szárai vastagodásnak indulnak, bogyói hamvas gyümölcsökké válnak, levelei zölden pompázva túlragyogják a környező növényeket.
Azonban továbbra is egy bokor marad.

Néhány héttel később a madárka odafordul a bokorhoz.
- Holnap elmegyek innen.
- Hová? – kérdez vissza remegő hanggal a bokor.
- Haza. Tudod… nem itt élek, én csak telelni járok ide.
- És mikor jössz vissza?
- Jövőre.
- De én addig nem bírom ki…
- Sajnálom. Muszáj mennem. – Azzal csönd telepedik a tájra.

Másnap nem látja viszont a madárkát. Hát tényleg igaz. Mintha egy világ dőlt volna össze: a bokor hervadásnak indul, termései elfonnyadnak, levelei elszáradnak. Ismételten hernyók és élősködők lepik el, minden eddiginél szebb pillangók röppennek tova bábjukból, de még ez sem okoz örömet.
A következő héten félszegen megszólítja a kertészt: lehetséges lenne-e áttelepíttetni őt. A kertész rábólint, néhány nappal később kiássák a bokrot, cserépbe ültetik és elszállítják egy másik kontinensre. A cserép szűk, kevés vizet kap, végül két hetes utazás és egy sötét raktárban tartózkodás után szikkadtan kerül az új helyére.
Egy fűzfaligetbe.
Megannyi óriási fa! Teljesen eltörpültnek érzi magát közöttük. Kizárt, hogy így felismerje őt…
Meglepetésére, a következő nap megjelenik a madárka, aki a felfedezés örömével, vidáman röppen fel ágára. Termést is szakajtana, ha nem száradt volna le mind az út során...

Az ezt követő pár héten a madárka minden nap meglátogatja, de aztán egyik nap nem röppen fel rá, hanem megáll előtte pár méterre, és félrebillentett fejjel nézegeti.
- Nem jössz ide? – kérdezi a bokor.
- Nem tudom… – bizonytalanodik el a madár. – Olyan fonnyadt vagy.
- Még nem sikerült hozzászoknom rendesen az új talajhoz, és az áttelepítés is kivett belőlem minden tartalékot. De nemsoká ismét zöldellni fogok – biztatja a bokor.
A madárka nézi, egyre csak nézi, aztán hátat fordít.
- Töviseid vannak… – mondja végül.
- Mindig is voltak.
- De most nagyok.
- Miattad nőttem meg, nem tehetek róla, hogy a tövisek is nőttek velem.
A madár visszafordul, majd pár perc csönd után megszólal.
- Ronda vagy.
- De hiszen én ugyanaz a bokor vagyok, aki eddig is voltam – hebegi amaz.
- De itt a sok gyönyörű fűz között... Ronda vagy – ismétli meg a madár, azzal elrepül.

Soha többé nem látta viszont. Egyszer talán, mintha a környező fák egyikén üldögélve kiszúrta volna, mintha őt nézné, de a következő pillanatban már el is tűnt.

Reszket a bokor, de csak a szél fújja.

Onnantól kezdve soha nem tűrte meg a talajt, gombák telepedtek meg rajta, elkorhadt, majd végül jött a tél, és a bokor végleg elszáradt. Tavasszal ki kellett irtani, mert a rajta tenyésző kártevők veszélyeztették a környező fűzfákat.

De hát ő most mit tehetett volna: bokornak született.

Fogás, Össze nélkül

Szépjóestét. Elnézést, hogy zavarok, rövid leszek.
Kérem szépen, legalább második alkalommal történt meg, hogy mindössze hatan, azaz hatan jelentünk meg a péntek délutáni KÖ-gyűlésen. Sokan ígérték, hogy eljönnek, hoznak még embereket, ezért mindnyájan igen bizakodón néztünk a mai nap elébe. Bár nem is tudom, honnan szedtük mi ezt a kapitális mennyiségű optimizmust, hiszen belegondolván, a múlt heti Warhol kiállításra is igen szép számmal voltak hajlandók nem megjelenni az állítólagos tagok.

Akkor kérdem: Összefogunk vagy nem fogunk össze?

Tetszik érteni, egy fecske nem csinál nyarat. Olyan emberekkel indult el ez a kör, akik szeretik a művészetet, ők maguk is szeretnek alkotni, és nem utolsósorban szeretnék a mai TV- és internetgenerációval ismét nemhogy megkedveltetni, hanem egyáltalán megismertetni a művészet teljesen önkéntes, mai, modern, ténylegesen kortárs oldalát.
Na most ez nehezen fog menni, ha a társaság kétharmada otthon ül a s*gén, és nézi a Balázs Show-t. Már elnézést.
A ma jelenlévők egyébként is nap mint nap találkoznak, beszélnek egymással, de ne a mi kis privát beszélgetőklubunk legyen már ez az egész. Aki van olyan kedves, hogy érdeklődik a Kortárs Összefogás iránt, annak a kedvességéből szoruljon egy kevéske arra is, hogy megjelenjen a hetente tartott üléseken. Nem hiszem, hogy hatalmas kérés lenne. Esetleg ellenvetés? Kérem, a vádlott álljon fel, és mondja el szépen ide a bíró bácsi szemébe, hogy mi a baj. A bíró bácsi nem harap, egyszerűen csak értetlenül áll egy dolog előtt, és kíváncsi annak az okára. Nem kifogások érdekelnek. Engem nem igazán izgatnak a kimagyarázós sztorik. Okokat szeretnék hallani. Nem azt, hogy "bocsi, de este nyolckor volt a Herélt Vadlovak koncert" vagy hogy "a hörcsögöm megfázott, én meg ott maradtam ápolgatni..." Én azt szeretném hallani, hogy kinek mi ellenvetése van az ellen, hogy hetente megjelenik egy apró teremben, ahol annyit kell csinálnia, hogy néha elhozza egy-egy alkotását (még csak nem is kötelező jelleggel!), jelen van, figyel, hozzászól, beszél. Gondolkodik.
Nem jó az időpont? Tessék akkor ezt mondani, ne pedig azt, hogy milyen programod volt pénteken. Szerintem mindnyájan tudnánk programot kitalálni a gyűlés idejének helyére. De mégis megjelenünk. Miért? Mert komolyan gondoltuk, amikor azt mondtuk, hogy minket érdekel az, ami itt a Kortárs Összefogás név alatt elkezdődött, és szeretnénk részesei lenni. Nem azt mondom, hogy nyugodtan el lehet menni, én nem akarok senkit se elküldeni. Csak szeretném kérni őket, hogy nyissák nagyra a szép pici szájukat, és mondják el, hogy mi akadályozza őket abban, hogy feláldozzanak pár órácskát a napjukból. Tárgyalni szeretnénk, nem megtorolni, mert Összefogás nélkül mindez nem Összefogás. Köszönöm.

(És ugye természetesen nem kell elmondanom, hogy akinek nem inge, az vegye le magáról!)

Hibrid Stigmata

Két undorodó fej jelenése, láthatatlan, mégis tiszta,
A megszokott posványa az életnek, mégis igen ritka...
Egy száműzött által látott rémképek, ki szökni próbál a tükör elől,
Zavart elméje nem értheti még, illúziók lesnek rá minden felől.
Vér folyik, nyílt sebekből, hamis húsból,
Karok nyúlnak vissza, a maró halálon túlról,
A tükör előtt álló felülmúlja a képet,
Feszülő testet ezer izzó páka éget.
Ég a vágytól hogy távozzon, le van láncolva erősen,
Álmatlanul forgolódik az, kit szült a szeplőtlen.


Elpusztulni egy ilyen semmiségben,
Ámulva nézni, vajh mennyit értem?
Hazugságaid reménytelen sorsa,
Mosolyogva gennyeznek a porban.
Megjátszva öröksége a bolondnak,
Groteszk letűnése halott koroknak.
Az eretnekség körmét kell hát rágni,
Egymást forrón csókoló Ábel és Káin.


Élettelenül születni, egy kómás világba,
Üresen kong az összes templom imája,
A krónikusan szenvedő egy elveszett paradicsomban ragadt,
Sikíts, majd törödj bele, folyjon a nyálad, míg mossák agyad.
Hiányzik az utalás, mire is teremtetett az élet,
Ürülékkel kenegetik, mások simogatják képed.
Angyalok és démonok, megtévesztően menetelő férfiak tömege,
Lágyan takarjon be hazug uratok hűen oltalmazó köpenye.


Sarlatánok és csalók az elfogultság útján jártok!
Mitológiában elregélt szörnyetegekké váltok,
Keskeny vágások a vénákba, egy koronáért kutatás,
"Megboldogult" foszladozóknak sírt egy hulla ás,
Mélységes türelmetlenség miatt szenvednek hülyeségben a vakok,
Mindent megértettem, felül emelkedtem, mindenható vagyok!
A félénkség Confiteor,a mindennapi imádság paradoxona,
Bugyuta népet hipnotizál egy ormótlan arany orgona.
Iróniák jelenése, litániákat dob kegyetlenül félre,
Milliók könnye, vére hullt haszontalanul érte.


Visszafojtottság nélkül, táblát tartva a magasba:
"Benyugtatózva bódul a világ, mélyen alattam"
Lassan elhagyva a felszínt megvetéssel szememben,
Kavargó felsőbbrendűséggel borúlátó fejemben...
Még mindig kosztümökkel álcázva, lekötelezve formáit az életnek,
Csillanó fénye vakítja ki meglátja csodás pompáját tiszta véremnek.
A mocsok részleteinek szemtanúja lenni, méregtelenítve,
Miközben tátott szájjal bámul a férgek ezer híve.


Bizonyosodj meg róla, hogy halálod módja örömet okozzon,
Mások szívét mély sebbel lássa, tiéden szakadást foltozzon,
A leszámolás napjain, mikor a szürkületi heg viszket,
Mindenki ki eddig boldogan virult vért izzadva megfizet,
Az Elysium a félút, az ellenvetésekre a válasz,
Az Apokalipszis közeleg, a megoldás már várhat.
Sorsod hogy fizettségképp a pokol töredékeit termeld,
Az utolsó, mindenható összecsapásra holtakat felverd!

Makulátlan lelkiismerettel, észrevétlenül távozz,
A spirituális szem erejével, bőszen csatározz,
A jelkép lelkei elszabadultak láncaikról, szabadok,
Gennyes keléseid nem szűnnek, hiába is vakarod,
Hátborzongató emberbarát őrjöngés, térj észhez!
Isten halott, bűnözz, nincs már mitől félned!
A sápadt gerle vigyorog, szíve sötét, megfutamodásra kész,
Jöhet utána háború, gyilkosság, ármány, földrengés, tűzvész!
Angyalt jelent sokaknak, Démon másoknak,
Mézédesen csordogáló csöpp kárhozat!

Fehér Csaba

Villamos

Villamos döcög a síneken. Kellemes nyár eleji napsütésen vág keresztül a jármű, már amikor épp sikerül neki valamicskét is meglódulnia a piros lámpák erdejében. Nincs nagy tömeg, bár minden ülés foglalt. Az egyik megállónál egy idős házaspár kapaszkodik fel az ajtóra rögzített korláton, majd megállnak az egyik ülés előtt, amin egy huszas évei elején járó fiatalember foglalt korábban helyet. Az ifjú vet egy pillantást az idős párra, majd elfordítja a fejét, tovább nézelődve az ablakon túlra.

– Látod ezt, Márta? Csak úgy dagad benne az udvariasság! – szól az úr a feleségéhez.

– Ejnye, ezek a mai fiatalok… – helyesel a néni.

– Mintha észre se venne minket…!

A fiatalember kifejezéstelen arccal felnéz rájuk, majd továbbfordítja a tekintetét.

– Bezzeg a mi időnkben a fiatalok még tudták tisztelni az idősebbet! Szó nélkül átadtuk mink is a helyünket, ha egy öreg lépett a buszra! Még örültünk is, hogy segíthetünk nekik!

– De bezzeg ezek…

– Ezek már nem tisztelnek senkit és semmit magukon kívül! Le merném fogadni, hogy ha itt helyben összeesne valamelyikünk, szeme se rebbenne!

A villamos hangszórójából a következő állomás neve serceg az utastérbe.

– Kihalt már az emberség, a tisztesség a mai világból! Mindenki csak magával törődik, és azt hajtogatja, hogy joga van ehhez meg joga van ahhoz! De arról valahogy megfeledkeznek, hogy nem csak jogaik vannak, hanem kötelességeik is! És ez is egy kötelesség, hogy törődjenek az idősebbekkel, elvégre nekünk köszönhetik, hogy egyáltalán itt vannak a földön!...

Ekkor a villamos csikorogva lefékez a megálló peronja mellett. A fiatalember lassan feltámogatja magát az ülésről. Továbbra se szól egy szót sem, csak óvatosan, hogy fel ne billenjen, magához veszi a mankóit, és csendben lebiceg a járműről.

Pályázat!

ORSZÁGOS DIÁKÍRÓ VERSENY

A pályázat kiírója: Magyar Író Akadémia

Határidő: MÁRCIUS 15.

A zsûri:
KORNIS MIHÁLY, KUKORELLY ENDRE, MÁRTON LÁSZLÓ, TÓTH KRISZTINA

A pályázat célja:

Lássuk végre, milyen írások születnek az asztalfiókoknak! A Magyar Író Akadémia keresi azokat a fiatalokat, akik szabad idejükben verseket, naplót, novellát, esetleg regényt vagy drámát írnak. A tehetségesebbek lehetõséget kapnak íráskészségük továbbfejlesztésére, és a publicitás mellett még értékes díjakat is nyernek.

Pályázhatnak: középiskolás diákok, egyetemisták és fõiskolások. Külön kategóriában versenyezhetnek a pedagógusok.

A pályázat tartalma: asztalfiókokban szunnyadó, eddig még nem publikált szépirodalmi alkotásokat várunk, mûfaji és tematikai kötöttség nélkül.

Pályázni a következõ kategóriákban lehet:

Középiskolások – díjazottak: I-II-III.
Egyetemisták – díjazottak: I-II-III.
Pedagógusok – I különdíj.

Forma: kizárólag elektronikus formátumban várjuk a pályamûveket a verseny@iroakademia.hu e-mail címre.

Terjedelem: próza és dráma esetén legfeljebb 15 000 karakter szóközökkel (részlet is lehet nagyobb terjedelmû mûbõl), líra esetén legfeljebb 6000 karakter szóközökkel.

Mennyiség: minden pályázó kizárólag egy mûfajban és egy alkotással vehet részt a versenyben (tehát nem lehet verssel és prózával is pályázni!)

Beküldési határidõ:a pályázati anyagok beküldési határideje: 2009. március 15.

Költségek: a részvétel mindenki számára ingyenes.

Eredményhirdetés: május 16.

A díjak:
Díjátadó rendezvényen adjuk át a díjakat, ahol fiatal színmûvészek mutatják be a mûveket. A díjazott írásokat a Magyar Író Akadémia eljuttatja irodalmi orgánumok szerkesztõségébe, és széleskörû sajtókampányában tájékoztatja a közvéleményt az eredményekrõl. Az értékes nyeremények között szerepel nyelvtanfolyam, wellness-hétvége, szépírói mesterkurzus, színházbérlet, könyvcsomagok, nyári fesztivál-bérlet.


LETÖLTÖM A PÁLYÁZATI ADATLAPOT >>>


PÁLYÁZATÁT KÉRJÜK, a verseny@iroakademia.hu e-mail címre küldje el!

Mendolin rajzok

Baragoku, the Rose Jail

Ningyou, the Doll

Skip, turn, step

Sunadokei, the Hour-glass

Kagami, the Mirror

Bitóbeszéd

Csak egy rövid gondolat, amíg megkötik a kötelet. Amíg a hóhér hátba vereget.

Fulladozunk e kitárult korban. A végtelen lehetőségek világában minden lélegzet csak újabb adag méreg. Végy egy levegőt, működtesd azt a kicsi óraművet, ami a melled mélyén dobog, büszkén tekints fel, s ne gyászold az épp elmúló pillanatot. De ha az égen nem látsz csillagot, csak az ember égbe kiáltott milliárd lumenes nyomát, azért tűnődj el. Nyelj egy nagyot.

Nem, nem arról szeretnék beszélni, ahogy tönkretettük. Őszintén, kételkedem benne, hogy így lenne - szegény sárgolyónk túlélt már nálunk különbet is, nem mi fogjuk térdre kényszeríteni. Nem akarok erről lamentálni, mert nem tudom a válaszokat. Csak kérdeznék, még ha zúg is közben a nép.

Érzed még a talajt a lábad alatt? Érzed, hogy honnan jöttél, és hogy hová tartasz? Vagy te is hallod már a tengert a füled mögött, ami súgja, hogy valami nincs egészen rendjén? Hogy minket átvertek. Még két percet kérek.

Széles világot ígértek nekünk, egyet, mi bejárható, a mélységtől a mennyekig, de nem ezt kaptuk. Dajkamesékkel bódítóttak minket, nyugalomra intettek, hogy még csak egy keveset kell tűrni. Hogy tűzoltó leszel és katona, vagy vadakat terelő juhász - de már semmi sem gyúlékony, nincs ki ellen harcolni, s juhokat is már csak képről látunk. Figyelsz még rám, kapizsgálod?

Minket átvertek. Egyként a hatmilliárdból, álmaink nem többek absztrakcióknál, nevünk csupán hideg szám-elem a statisztikában. Eufemizmusok tükrei közt fuldoklunk e bűvésztrükk füstjétől, hamis hősökkel körülvéve, könyörögve a függönyért, de az nem gördül le. A műsor örökké tart, s mi, statiszta-statisztikák táncolunk hozzá, önként dalolva. Érésként aposztrofáljuk, ahogy álmainkat felváltja a GDP-Isten hódolata, s mi hallgatunk a pogány prófétákra: nincsenek is már csillagok, sosem voltak, az égen is Tungsram körték ragyognak! De türelem, rövid leszek, ígérem.

Nem maradt, csak a képzelet, mi szárnyal mint a sas madár - de hazugság ez is, mert azt is csak képzeled. Gumiszobában röpdös csak, gondosan leszedálva, bódultan nem gondolva a színházra, mert a kényszerzubbonyt önként hordja: gondosan méretre szabta neki e korszellem-kultúra.

Nem tudom a választ: bolond vagyok bolondok közt. Csak a kérdést teszem fel, hogy a millió Sziszüfosz a csúcsra felérve, miért baktat vissza a völgy fenekére? Miért nem néz körbe, miért nem veszi észre, hogy a szabadság ott van, egyetlen lökésre?

Sok nem kellene. E ronda korban a szépség önmagában lázadás. Akár tettel, akár szóval. S még ha az utolsó gondolat nem is nyújt vigaszt: ember, ma nem engem, hanem téged akasztanak!

Warhol, saját meg homokóra

Tegnap, azaz febr. 27-én a Warhol kiállítás végülis főleg inaktivitás miatt elmaradt, ám jövő hét pénteken, azaz március 6-án megejtjük. Még ha kevéssé is érzed magadhoz közelállónak a pop-artot, én mindenkit buzdítok. Egyrészt, mert 15 fő felett 600 pénz, másrészt nem hinném, hogy kimondottan gyakran járnánk önszántunkból bármiféle kiállításra, így legalább ezzel is ápoljuk kultúrális életünket.

Tehát jövő héten háromnegyed 2-kor találkozunk a Reök palota előtt a Dugonics téren. Belépőt lásd lejjebb, de szerintem mindenki hozzon magával pénzt arra az esetre, ha nem jönnénk ki 15-en.

Ha pedig a kiállításnál tartunk, mi magunknak is szervezünk kiállítás, legkésőbb két hónapon belül. Első kis kiállításunk a százszorszépben fog helyet kapni, mikrofonos felolvasós megnyitóval együtt. Ezért kérnénk minden alkotónkat, vagy bárkit aki szeretné, hogy kiállítsuk a dolgait, hogy a következő gyűlésre, tehát jövő hét péntekre szedje össze a kiállításra szánt rajzokat/írásokat/egyebeket, és hozza el/juttassa el nekünk.

Felmerült az ötlet, hogy az írásokat illusztrálva színesebbé tehetnénk az egészet, tehát ha bárki kedvet és tehetséget érez magában, illusztrálhatná a maga vagy akár más tetszetős írását, különben mi fogjuk. ;p

Ha már fix lesz a megnyitó helye/időpontja, ti is tudni fogjátok, és akkor gyertek el.

Addig is olvassatok.

Aláhullott e lefolyó mélybe a hang

Melyben a rang meddő nevetés
Míg én odalent nézem hova lett
Minden perc aki lát még temet és
Elmúlott idejében már az a visszhang
Amit én hagytam ezután
Tíz szem menekül
testem merevül

Szállok a mélybe
lenéztem
de csupán

enyhe
bi
zser
gés
volt az
amint épp
feljebb kúszva
a hátam vonalán
kirajzolódik a mellkasom
eltűnt helye nahát
ez a vég volna talán
És nem mozdul a testem mellyel
Lestem a múltamat égnek lefelé
Gyertyáim töve serceg telnek a percek

Mígnem végleg lefedé engem a föld.

Bagosi Dávid

Fotók

1) Állatok

Lintu

Cirmi

2) Emberek

Temptation


The Tree

3) Más

Aren't we all running?


Haunting.


Addiction?

Lábjegyzet

Torz tükör a valóság.
A Nap villanykörte. Ha eléggé nyújtózkodsz, kicsavarhatod foglalatából.
A felhők, az ég csupán egy poszter részei, és az eső valójában ugyanaz, amit tegnap lehúztál a WC-n.
A fák mind elkorhadtak már, helyükön műanyag példányok virítanak az örrökkévalóságnak.
Szédítő ez a város! Valójában csak a szén-monoxidtól érzed rosszul magad.
Sétálsz az utcán. A járda repedései átugorhatatlan szakadékokká nőnek, ha lenézel a lábad elé. Nézzünk tehát föl.
Mennyi szép épület! Ám mindez külcsíny csupán: innen nézve hívogató és remekbe szabott, azonban belül nem látnak szívesen. Nem vár rád semmi, csak a rohadás és a penész.
Amott az egyik házról egy helyen hiányzik a vakolat.
Elektromos vezetékek tépnek bele a levegőbe a fejed fölött, szikra-madarak csicseregnek az áramszedők alatt. Igazi madarak nincsenek.
A villamos ablakán át minden pont olyan mocskos, mint maga az ablak. Tán lehet, hogy nem is az üveggel van baj.
Emberek csordája söpör félre az aluljáró lépcsőjén. Mindenki siet: sietni kötelező.
Egy rövid pillanatra rád mosolyog valaki, de soha többé nem látod viszont.
Mit is keresel te tulajdonképpen?

A külvárosban vagyunk. Fellélegezhetsz: a levegő most tiszta, egészen addig, míg zöldre nem vált amott a lámpa. Oszd be bölcsen az időd.
Sárba léptél. A sár bizony nagyon is valódi, álnok daganatként öleli körbe cipőd.
Együnk valamit. Az étel, amit kiadnak neked, ínycsiklandónak tűnik, valójában szintetikus anyagokból készült. Szervezetedben oldhatatlan csapadékot képez.
Le nem bomló hulladékként szarod majd ki holnap.
Fárasztó napod volt, menjünk haza. Kulcsod meggyalázza a zárat, mely felsikolt fájdalmában. Te ezt a zár zörgésének érzékeled.
Vár téged a szoba: teljesen üres, kivéve egy tükröt, egy széket és egy ágyat. A tükörben egy makulátlan, jól fésült, mosolygó arcot látsz, noha belül csapzott vagy, borostás és szánalomra méltó.
Fogat mosol. A víz barna, fogaid közül kikaparászod a szerves élet utolsó maradványait is. Köpeteddel együtt távoznak reményeid is.
Az ágyban fekve bámulod a plafont. Az ablakból nátriumlámpa narancssárga fénye szűrődik be, gyomorrontást okozva a színeknek. Egy pillanatra te is rosszul leszel.
Szeretnél kérdezni még valamit?
Szemedből könnycsepp pereg le, foltot hagyva a párnán.
Ideje lenne aludnod, holnap remek napod lesz.
Jó éjszakát!

Most már kikapcsolhatja a számítógépet.

Kiállításozzunk!

Biztosan hallottatok róla, hogy február 7-től május 8-ig a REÖK-ben Andy Warhol kiállítás tekinthető meg. Nem tudom, kit mennyire érdekel a dolog, de indítványozom, hogy menjünk, nézzük!

Lessétek meg Wikin.

Néhány műve:


Jegyárak:

Felnőtt belépő: 1000 Ft/fő
Nyugdíjas / Diák / Pedagógus: 800 Ft
Csoportos kedvezmény, 15 főtől:
- felnőtt csoport: 800 Ft / fő
- diák / nyugdíjas / pedagógus csoport: 600 Ft / fő
- csoportonként 1 fő kísérőnek ingyenes a belépés.
(Én amondó vagyok, hogy gyűljünk össze oszt' célozzunk be a csoportos diákjegyeket.)

A fórumban, az ehhez tartozó topikban tessék tárgyalni róla, hogy mikor menjünk, illetve menjünk-e egyáltalán. (:

Egy barátságról

A mindennapok ragadós, undorítóan nyúlós szürke, nyálkaszerű ködében néha megeshet, hogy úgy érzed, az egész világ feléd irányítja negatív jellegű figyelmét, és Mörfi Luciferként döfköd forró vasvillájával. Egész valód érzi, s lényed minden apró szegletével azon igyekszel, hogy ki ne törjön belőled a végső soron elkerülhetetlen s valamiképp szükségszerű Káosz, elsöpörvén minden biztosnak hitt kapcsolatot, cöveket, kapaszkodót az életedből, hogy aztán iszonytató, kéjes kacajával felfaljon s örökre magába temessen a reménytelen örökkévalóság.
Arcok. Mindenfelé körülötted. Ismerősek, s ilyenkor mégis oly ismeretlennek tetszik mind, ahogy elfedi valójuk valami sokkalta nagyobb és jelentékenynek hitt, ámbár jóval jelentéktelenebb valami, egy dolog, ami megfojt és nem hagy lélegezni. Az arcok, akikkel korábban éjeket virrasztottál és hosszú-hosszú órákat beszélgettél át, megerősítvén s szépen lassan megpecsételvén azt a többrétű, eleinte sekélyes majd idővel egyre mélyülő furcsa kötődést, amit mi barátságnak nevezünk.
Majd egyszer eljön egy pont, bekövetkezik egy olyan pillanat, amikor ez a barátság próbára tétetik. Külső és belső tényezők együttesen fognak össze s próbálják egymástól elválasztani e két, immáron egybeforrt lelket.
Azt hiszed, törhetetlen. Azt hiszed, örök. Azt hitted, hogy a valaha szép szóval s bódító naplementékbe fúló éjjelekkel megköttetett kapocs soha semmilyen körülmények között fel nem szakadhat.
Majd mikor megtörténik, először talán észre sem veszed s önnön magaddal elhiteted a jelen helyzet valószínűtlenségét s múlandóságát, hogy másnap, idővel ismét visszabillen a mérleg.
Később azon kapod magad, hogy immáron nem egy vagy két napja, hanem hetek, hónapok teltek el a régiek nélkül. Ekkor némileg kétségbeesel és magadat kezded el hibáztatni, mondván, a hiba biztosan benned lehet. A vélt felismerés után igyekszel változni, változtatni s erődnek erejével igyekszel ismét a régi lenni s ismét a közelébe férkőzni annak a kellemes, szívmelengető érzésnek. Büszkeséget áldozol a barátság oltárán, a lába elé dobod, reménykedvén, hogy az felveszi és önnön kézből nyújtja vissza neked.
De csak félrelök és továbblép.
Mi történt? Ki változott? – Kérded magadtól majd nap mint nap, s szívedre gyötrő féregként telepszik a bizonytalanság, mert érzed, hogy az oly sok időt fölemésztő, fölösleges próbálkozások közben észrevétlenül teljesen eltávolodott lélek a lélektől, s amit régen múlhatatlannak hittél, most mégis tűnni látszik. Kapocs törik, forrás szakad, s te már csak az örökös viszálykodásba belefáradva, fájó szívvel figyeled, ahogy minden megváltozott.
Mert tudod, hogy változik ő, változol te, a barátság s az egész világ is. Tudod azt is, hogy ez így van rendjén, s örülsz, hogy valami azért mégiscsak rendben van. Mégis, néha szívesen visszacsöppennél azokba a füstös, alkoholmámorban fürdő édes éjszakákba s ölelnéd ismét magadhoz a tökéletesség érzését.
- Apró, kissé cinkos mosoly fut végig arcodon. Mert hisz miért ne lehetne még? Lehet. Lesz. Te is tudod.



2008. december 18.

Mese a Kisördögről

Történt egyszer, hogy az ördögi Lucifer, az emberek szívének kárhozója, a kénköves pokol kegyetlen ura, birodalmak megrontója, a gonoszság létező megtestesülése, éssatöbbi, pokoli trónusán ülve azon törte rút fejét, miként is mutathatná meg az Istennek: jobb nála. Egyik kezével állát vakarta, másikkal feje búbját, a maradék százegynéhányat pedig mind ölébe tette, úgy morfondírozott. Nézett jobbra, a végtelen lávatavakra, nézett balra, az üszkös bűzös vermekre, nézett fel a cseppköves plafonra, s nézett le is, szőrös-hatujjú lábaira. Száz évek telhettek el így, hogy körömpiszkai között kuszáltak a Sátán gondolatai, figyelmetlenségében még éhezés sem nagyon volt a földön, amikor a megoldás ördögi elméjébe ötlött.

Elhatározta, hogy összefogja hát azokat az érzelmeket, amelyek az emberekben bennragadnak, s velük a sírba szállnak. Akadt köztük fojtott düh, ki nem mondott irigység, vérszomj, gonoszság, meg még egy tucatnyi olyan, amit ő kedvesnek mondhatott a maga perverz értelmezésében. Akkor aztán a pokol fekete homokjából százkezével bábot formált, esetlent és rondát. Agyaras pofájából kilehelte a befogott érzelmeket, s szerencsétlen alkotását teremtménnyé tette vele. Lucifer elmosolyodott műve láttán: az előtte álló kisördög nyomorult szárnyaival, kusza szőrével és borzasztó ábrázatával gyönyörködtette őt, mert hasonló volt hozzá, hisz a saját képére teremtette.

A kisördög nem sírt fel, csak rácsodálkozott a Sátánra: ijedtében hátraesett. Nem telt bele azonban csak pár pokolbéli pillanat, megértett mindent, talpra szökkent, s körülugrálta kajla keringővel alkotóját. Lucifer, magától eltelve, dagadó szőrös-mellel emelte fel a suta lényt, s így szólt hozzá:
- Te vagy a Kisördög. Magammal viszlek, lásd, mi mindenre vagyok képes, megtanítalak mindarra, amire képes vagyok, s az ember világát együtt romba döntjük!
Nem is késlekedett többet, hanem a földre tört, hogy gonosz tervét megvalósítsa, s Ázsia felhők fölé magasodó hegyeinek csúcsától Európa legmélyebb hágóin át az afrikai dzsungelekig rettegjék az ő nevét, feledjék a jót, elhagyják az Urat. Azonban a gonosz zsenije is átsiklott valami fölött, ami teljes kudarcra ítélte és dugába döntötte elképzeléseit.

Ugyanis a Kisördögbe az elfojtott érzelmekkel, az ezernyi ki nem mondott sérelem mellett szorult még valami: a gyermek. Hisz az emberek, ahogy felnőnek s a mindennapok nehéz terheit vállukra veszik, elnyomják magukban a gyermeket, aki képes volt örülni mindennek, igazán tudta értékelni a kedvességet, s egyaránt tekintett csodával a felkelő napra meg a viaskodó ganajtúrókra. Lucifer még egy tisztességes szökőárat sem tudott összehozni, hisz a Kisördög ott sertepeltélt lábainál, hol hosszú ördög-farkát huzigálta, hol mérföldes csizmája sarkát rágta, hol pedig a segítés helyett a felhőkbe rajzolt ezeregy gyermekded jelet. Már lerázni sem tudta, pedig megpróbálta, teremtménye áhitattal követte mesterét, s ügyetlenkedésével vagy oktalankodásával mindig keresztbe tett a Sátánnak.

Minthogy a gonosz többek között nem a türelméről volt híres, megelégelve a fenti fordulatokat, s bukását belátva, belerúgott egy jókorát a Kisördögbe, aki ettől háromszor fordult a glóbusz körül, meg még megejtett egy tiszteletkört a Hold felé, s aztán felszántotta keresztbe a pokol fekete porát földetérésképpen. Hogy lefoglalja a lényt, Lucifer a porból alkotott még egy kisördögöt, az előzőhöz hasonlót, csak épp egy leheletnyivel különbözőt, s szigorú szóval parancsolt rá:
- Ím, alkottam neked társat, akivel azt teszel, amit akarsz. Olyan mint te, mindenben, testben-lélekben: ám ha egyszer is olyat teszel, ami az Istentől való, azonnal elpusztul!
Félve hallgatta a gazdáját a két ördögöcske, majd amint az elment, hogy most már tényleg munkához lásson, hisz figyelmetlenségében már államvallássá is nyilvánították a kereszténységet, egymásra csodálkoztak. Ámultak, bámultak, aztán se szó, se beszéd, tették, ami számukra természetes volt: játszottak.

Elmentek az emberek közé, beléjük szorított érzéseiket egymás után eresztették szabadjára, kisebb-nagyobb kalamajkákkal nehezítve a dolgos mindennapokat. Szórakoztak, kacarásztak, hol kiengedték a disznókat, hol köröket rágtak a gabonába, meg még más hasonló csínyeket követtek el, száz és száz évet hagyva maguk után szép emlékként. A Kisördög nagyon megkedvelte társát, a Kisördög-lányt, s az is őt - ördögi barátság szövődött kettejük között, minden rosszban együtt voltak. Tényleg úgy volt, ahogy Lucifer azt megmondta: ugyanolyanok voltak, csak egy kicsit különböztek. Szépnek látta a Kisördög társát, még ha a nap alatt mindketten ugyanannyira voltak rútak. Egyforma esetlenségükben egyedül voltak az egész végtelen világegyetemben, s ahogy a Sátán első teremtménye erre rádöbbent, valami motoszkálni kezdett satnya szívében.

Így esett, hogy egyszer, midőn mindketten belebújtak egy-egy gyermekbe, s éjjel kiszöktek a folyóhoz, hogy a csillagokat nézzék, egy ágra ültek, ami bőven belógott a víz fölé. Veszélyes játék volt ez, de a látvány megérte: pazarul pompázott az éji kirakat a folyón, s a hold is kétszer ragyogott akkor. Egymás mellett ültek, nem szóltak, pedig máskor szoktak, csak ketten a csendben, hallgatva az éji neszeket. A Kisördög ránézett társára, amaz pedig őrá. Szólni akart, de valami baljóslat a torkán akasztotta a szót. Gyűrte magát belülről a Kisördög, társa, a lányka, pedig értetlenül nézett a fancsali görcsbe vont vonásokra. Kényelmetlenné vált a csend, most először annyi száz év móka és játék után.
- Szeretlek - ejtette ki végül a Kisördög, ettől remélvén a megváltást.
Ám a barátja erre megdermedt, teljesen eggyé válva az immár kínzó éji csenddel, még a tücsökszerenád is elhalt. Az emberi test elengedett, ahogy a belébújt kisördög szelleme megsemmisült, s beleesett a folyóba, elveszve örökre. A Kisördögnek most eszébe jutott a Sátán intelme, s zokogásban tört ki. Elhagyta ő is a testet, amely a kislány után zuhant, s csak sírt, virradatig, majd pirkadattól alkonyatig, holdtöltétől holdtalanig, évről évre, csak pityergett és kesergett szüntelen, mert egyedül maradt.

Az Isten azonban megsajnálta Lucifer elhagyatott teremtményét. Álmot bocsájtott rá, s a Kisördög kővé vált, nem zokogott tovább. Ott belül barátja vele van, soha nem esett le a faágról, hanem együtt maradtak, ketten, amíg a világ világ marad. Kő alakját feltette egy templomra, s a szobor már csak akkor zokog, ha az eső a földet öntözi - hisz álmaiban boldogságra lelhetett.

ma ezt nyomom le a torkotokon

Létünk kicsinyes értelme

Harag!
Keblemben hordozák szennyes zászlóidat!
Sérelem vert lelkembe vasbeton hidat.
Rombolás Harangja megkondulni látszik,
Ahogy a szám nyílik, s a szavakkal játszik.

Gyűlölet!
Ellened lángoló vérpárás bűvölet!
Ezer halálnemet ötlik a vad elme,
Nem adathat meg a gyors halál kegyelme.
S lőn bosszúvágyam nevetséges győzelme...

Fájdalom!
Átszántasz rajtam mélyen, mint a jó gazda,
Kétséget vetsz belém, lelkem hadd rohassza.
Tort ülsz kövéren a kiégett magamon,
Tényleg elemészt a gyűlölet, ha hagyom?

Gyötrelem!
Térj be bosszúmmal ellenségemhez némán,
Csak csendben, had nézzen sikoltozva énrám.
Meggübbedt mellkasom szánalmasan ernyed,
Ahogy rossztevőm a dühkatlanban pernyed.

Sátán!
Az arcod mindenütt, megtagadlak mégis!
Pokol? Nevetek! Hisz az a Föld s az Ég is.
Érzelmek kalodája, létmaradványok:
Gyűlölni, bosszulni s szenvedni. Hányok...


Az_Kriptáit_Ásni

A Mérnök

A műhelyben csönd és sötétség honolt. Egy apró zizzenést se lehetett hallani, de hogy is lehetett volna? A szobában senki és semmi nem volt, még maga a szoba se létezett. A Nihil volt ez, komótosan hömpölyögve, lüktetve önmaga körül.

A műhely volt a Semmi.

Egészen addig, amíg a Mérnök be nem lépett.

Egyetlen parancsra felgyulladt a hangérzékeny világítás, és szép lassan alakot öltöttek a műhelyben a tárgyak. A Mérnök még egyszer, utoljára fölé hajolt a tervezőasztalnak, félresöpörte a radírtörmelékeket, majd elővett egy jókora papírtömböt, melyről leemelte a legfölső tervet, hogy egy végső ellenőrzést futtasson.

Szeme lassan futott végig a vonalak mentén, aprólékosan ellenőrizve minden egyes vonást, minden egyes betűt, minden egyes grafitszemcsét a papíron. Most nem hibázhat.

Miközben sorra ellenőrizte a terveket, elgondolkodott, mivé is vált ez a kezdetben meglehetősen bárgyú ötlet, mely azonban később az egész munkásságát maga köré szippantotta.

A tervek egyre bonyolultabbak lettek. A struktúrák, melyeket megálmodott, már-már kezdtek túlnőni alkotójukon, feszegetve annak saját felfogóképességét.

Az a sok átszenvedett év! Az a több ezernyi félresikerült, kiselejtezett elképzelés! Szeme egy pillanatra átvándorolt a tervezőasztal mellett hatalmasodó szeméthalomra, melyet a hibás tervek tápláltak, és melynek mérete már régen meghaladta a papírkosár kapacitását. És a halom ismét növekedett eggyel, ahogy tetejére dobta az épp átnézett rajzot. Nem találta kivitelezésre méltónak. Az összegyűrt galacsin megszégyenülve lecsörtetett a kupac aljára.

Telt-múlt az idő, és a Mérnök szíve egyre hevesebben kezdett verni, ahogy a folyamat haladt a vége felé. Mi van, ha rossz maga az alap-elképzelés? Mi van, ha mindent egy eleve üzemképtelen rendszerre épített? Kiderül, hogy élete munkája nem volt más, csak hasztalan időpocsékolás…

De nem! Nem adhatja fel, most már nem! Nem nevezheti korcsnak önnön gyermekét azelőtt, hogy megszületett!

Be fogja fejezni. Ha már eljutott idáig, nem hagyja, hogy az a rengeteg kutatás és végigdolgozott éjszaka kárba vesszen. Újra fölé hajolt a terveknek.

Mikor elérkezett a legutolsóhoz, egy pillanatra felemelte a papírt, hogy a fény elé tartva jobban szemügyre vehesse. Ez, a legutolsó volt messzemenően a legbonyolultabb terv, amit valaha papírra álmodott. Összetettsége rendkívüli eredményeket ígért, ugyanakkor épp emiatt több hibalehetőséget rejtett magában. Merész kísérletként egy még csak tesztelési fázisban lévő, L.É.L.E.K. rövidítésű programot is elhelyezett a tervben. Félt tőle, hogy a program alkalmazása – annak megbízhatatlansága miatt – visszafelé sül el, katasztrófát okozva minden addig létrehozott dologban. Lehet, hogy túl sokat kockáztat?

Egy pillanatra elemelkedett a keze az asztallaptól, hogy megragadja, galacsinná gyűrje és a szeméthalom tetejére hajítsa e tervét, de a levegőben megállt a keze. Mégis. Kockázat nélkül nincs nyereség. Nincs szíve kidobni kedvenc gyermekét, hátha képes lesz arra, amire ő nem: fölülkerekedni saját magán.

Ezzel a gondolattal visszahelyezte a papírt a köteg tetejére, felnyalábolta azt, és kisietett a műhelyből, át egy hosszú, gyéren megvilágított folyosón egy, annak végében megbúvó kétszárnyú ajtóhoz. Benyitott. A hely sötét volt, de a sötétségen keresztül is érezni lehetett a terem lélegzetelállító méreteit, noha nem volt benne semmi, hiszen maga a terem volt a Semmi.

Ekkor a Mérnök beleszólt a hangérzékelős fénykapcsolóba.

– Legyen világosság!

Kezdetét vette a Teremtés.

Bepillantás

Buzdításképp, vagy csak hogy lássátok, nem csak a falnak beszélünk, itt vagyunk mi és kezdetnek egy-két írásunk. Olvassátok, élvezzétek, kritikáljátok. És gyertek el a gyűlésre!

Holcsik Annamária /aka Elfi/

„ Murphy's out to get me!.D”

Szó

Éj, teremtés előtti súlyos sötétség,
Csillagtalan, csöndszülte sötét ég:
Nincs szó, nincs ige - csend honol a tájon.
Csak ne lenne... Ó, csak ne marna ily fájón!

Hitszavú orkán kél, de elfúl a néma zajban.
Bár ne halna el körött minden olyan halkan...
Lenne még egy kis szellő, egy parányi kósza,
Egy, mely a kacajt és szeretetet hordozza.

Lenne még egy...! Egy igaz, messiási zefír,
Egy jó szó, mely ezer szívre lenne ír...
Utolsó utáni lehetőség, egy végső -
Megváltó ajkáról szakadt szó, hogy még nem késő...

Anna folytatásos novelláját lásd itt.

Képeit, rajzait pedig Devianton.

Tápai Krisztián /aka Lord Raptor/

„Pedig boldog vagyok, csak biztos másképpen.”

Csillag dala

Csillag dala? Lelked fala.

Annyiszor átvérezted

Az égboltot és mérgezted

Saját magad reménnyel.

Nem éred be a ténnyel,

Mit sem érsz ma erénnyel.

Nincs levegő. Ehető

Érzések? Temető.

Nincs Hold.

Csak a csákány zaja szól.

Téged temetnek valahol.

Sírok között sírok

Között írok.

Saját parcella.

Cella. Fa rácsok?

Koporsószögek. Ácsok.

Hegedűszó szól

Szószóló körbe jár

A persely tested fölött.

De lelked örök

Elrettentő példa, mit tehet

Egy csillag veled.

Hiszen

Éjjel van veszélyben minden

Éjjel van áldozat, keresztet vet

Vihart arat a pap

Végzett, ott vagy a föld alatt

Hat láb mélyen összehajtják a temetőt.

Nem kapsz levegőt?

Mészáros Judit /aka Zsüdit/

"Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély”

Emlékgyilok 2[+]

Apró emlékfoszlányok vesznek körül.

Figyelnek a falról, mind nekem örül

s velem: hogy vagytok, hogy vagytok

nekem.

Egyesüljetek gondolattá, ti emlékdarabok

Hogy rendszagú, boldogság illatot

varrjatok körénk, összeforrasztván

e két test mindkét szélét.

Majd zárjátok le lakattal, legyetek Ti

az őrök, hadd maradjon e fallal

körbezárt világ elpusztíthatatlan,

örök.

Tartsatok fogva és sose eresszetek,

s ha szökni próbálnék, csak emésszetek.

Édes-mérges karmaitok vájjátok szemembe

Állkapcsotok legyen a rothadó hús ketrece.

- Sose eresszetek, se engem se őt

hisz ő volt, aki adott elég erőt

És emlék-tört és átok-zúzott

- a Sors talán ismét engem húzott?

Ha érdekel az első, mínuszos rész, DeviantArt.

Bagosi Dávid /aka KÉNSAV/

„Olyan szeles itt az idő... vagy csak én mozgok lassan?”

Gondolatok

Kinek kegyez a kegyetlen,

Ki jót nevet a kegyelten,

Mely kegyelemért könyörög?

S mit gondolhat magában

Fél lábbal a halálban,

Ki véres hangon felhörög?

És mit tennél te tépetten,

Vagy netán eltévedten

Egy kies, kopár vidéken?

…Egy bárgyú, bűnös eretnek:

Szüntelenül nevetnek

Szerencsétlen pribéken.

De sötét sértéssel sújtja,

Ki kezébe keríti újra

Lelke féltett titkait.

Vajh mért oly nyughatatlan

Így üresen, kiapadtan?

Hisz neki már nincs titka itt…

…S mégis megy a messzeségbe

Bár lábán lőtt seb az éke;

De mégis megy a menekült.

Megy tovább, de lába laza…

Merre mondja ő, hogy: haza?

Mért olyan elvetemült?

Mért készült ő minden ellen?

Mért nem lőtték rögtön mellen?

Hiszen mondták: „Maradj veszteg!”

Bűnök terhe lóg a vállán,

Fém fagyos hidege állán,

De neki megkegyelmeztek…

Fehér Csaba /aka Undenied/

Légy

Látlak téged ott, oh te merengő,
Áttöri a felhőket fényed, derengőn,
Nézel, de csak pillantást sem vetsz,
Életeink troliján buszjegyeket szedsz.

Borús arcod érzelemtől mentes,
Anyád egy sakáltól lett vemhes...
Tudom minden titkod és mégsem,
Neved titkát megfejteni véltem.

Meggyötört vállad fájdalomtól feszül,
Fejed fölött megannyi keselyű repül,
De fel sem fogod, extázisban szédülsz,
S a történelem során el nem évülsz...

Te is áldozat vagy, érzem, mint minden ember,
Isten az anya, s mi vagyunk a gyerek, kit elver.
Látom a szemedben hogy ezt te is tudod,
S büntetésed csodás módon mégsem unod...

Beleéled magad, játszod a szerepet,
Sugarad a testvériség és a szeretet...
Pedig belülről köszvényes vagy te is!
Történeted ősrégi mégis időszerű, friss...

Minden korban ismétled magad,
Talán ezen gondolkodott agyad,
Ezért mentél bele a játékba,
S tűntél el a maró árnyékba.

Senki nem látja, mily szörnyűség!
Azt hiszik lakásod a gyönyörű ég,
Elkábítja őket hamis fényed,
S hazug, álszent képed...

Belül sátáni kacajjal vergődsz,
Halhatatlanság reményével tengődsz,
Tudod hogy szenvedésed történelem lesz,
Elhatalmasodott dac az egész, egy hecc...

Látom a férgeket, beleidben rágnak,
Céltudatosan elvakult szemeid nem látnak,
Prédikáló szád félig rohad,
Álarcod a napon szárad, olvad.

Varázsod engem meg nem téveszt,
A rothadás bűzös szaga felébreszt!
Csalfa személyed kín elmémnek,
Színész vagy, tettetés az erényed!

Nem vagy több Kennedynél, semmivel,
S mikor állépcsőn magasba felviszel,
Elmondom ezt, temérdek buta hívednek,
S akkor vége lesz hatalmas jóhírednek.

Halálod nélkül nem lennél senki!
Egy porszem a sivatagban, ennyi!
Egy ocsmány légy vagy a sok közül,
Mely repdes a világ, a szar körül...

További verseiért: DeviantArt