Altató

Aludj el, én majd álmodok
Helyetted világot, szépet,
Olyat, mint ami volt, mielőtt
A sok bűn színre nem lépett;
Olyat, hol az állatok még élnek,
S a fák se számokból állnak;
Olyat, hol nem fojt meg a füst
És nem emelkednek az árak;

Nem sziszegnek az autókígyók
Kilométereken át;
Nem rántanak pisztolyt, ha valaki
Fekete embert lát;
Nem vonulnak ki rózsaszínben
A „büszke”, „bátor” személyek;
Nem lesz hitből, származásból
Undok erkölcsi bélyeg;
Nem pumpálnak haragot minden
Rézhüvelyű tölténybe,
S nem sütik el azt a fegyvert
Még azelőtt, hogy baj történne.

Aludj el, én majd álmodok
Neked zöld őserdőket
S gépeket, melyek irtás helyett
Felszaporítják őket;
Álmodok honatyákat, melyek
Tényleg a hazának élnek,
S nem vágják maguk alatt a fát,
Hogy a zuhanástól se félnek;
Álmodok űrhajókat, melyek
Csillagok közé szállnak;
Álmodok sok embert, kik ésszel
Képesek élni a mának.

Aludj hát, én majd segítek:
Ím e tűt beléd mártom,
Picit fáj most, de ne félj, mindjárt
Magával visz az álom.
Álmodj nekem egy szép világot,
Magadnak is egyet, hátha
Eljutsz egy olyan helyre, ahol nem én
Öltelek meg, hanem a nátha.