2011. november 11., péntek

I.

Nomen est omen


Álmaid lemészárolom

Ázzon vérben két kezem,

Megpróbálhatsz megtagadni,

Attól mégis létezem!


Vakon való félhomályban

Vándorol a félelem:

Csorba láncként csörgö acél.

Lépteim nem fékezem.


Kapaszkodsz a rácsaidba

Úgy hiszed, ez védelem,

S vonítasz mikor látod:

Nem túlnanról érkezem.


Ott lapultam végig benned

Gyökérként, bár tépheted,

Csontjaid rég kiforgattam,

Életem az életed.


Békjó rajtad - kulcsok nálam.

Hatalmam végtelen,

Hazugságok igájában

Akarat és érzelem.


Lényem nem ismer kibúvót

Hiába is kérleled,

Haló hús foszlik recsegve,

A józan ész is megremeg.


Álmaid lemészároltam,

Illúziók vére fed,

Hájog hasad, hogy lásd és halld!

Szabadság az Én nevem!



Dorek_Todd