Torz tükör a valóság.
A Nap villanykörte. Ha eléggé nyújtózkodsz, kicsavarhatod foglalatából.
A felhők, az ég csupán egy poszter részei, és az eső valójában ugyanaz, amit tegnap lehúztál a WC-n.
A fák mind elkorhadtak már, helyükön műanyag példányok virítanak az örrökkévalóságnak.
Szédítő ez a város! Valójában csak a szén-monoxidtól érzed rosszul magad.
Sétálsz az utcán. A járda repedései átugorhatatlan szakadékokká nőnek, ha lenézel a lábad elé. Nézzünk tehát föl.
Mennyi szép épület! Ám mindez külcsíny csupán: innen nézve hívogató és remekbe szabott, azonban belül nem látnak szívesen. Nem vár rád semmi, csak a rohadás és a penész.
Amott az egyik házról egy helyen hiányzik a vakolat.
Elektromos vezetékek tépnek bele a levegőbe a fejed fölött, szikra-madarak csicseregnek az áramszedők alatt. Igazi madarak nincsenek.
A villamos ablakán át minden pont olyan mocskos, mint maga az ablak. Tán lehet, hogy nem is az üveggel van baj.
Emberek csordája söpör félre az aluljáró lépcsőjén. Mindenki siet: sietni kötelező.
Egy rövid pillanatra rád mosolyog valaki, de soha többé nem látod viszont.
Mit is keresel te tulajdonképpen?
A külvárosban vagyunk. Fellélegezhetsz: a levegő most tiszta, egészen addig, míg zöldre nem vált amott a lámpa. Oszd be bölcsen az időd.
Sárba léptél. A sár bizony nagyon is valódi, álnok daganatként öleli körbe cipőd.
Együnk valamit. Az étel, amit kiadnak neked, ínycsiklandónak tűnik, valójában szintetikus anyagokból készült. Szervezetedben oldhatatlan csapadékot képez.
Le nem bomló hulladékként szarod majd ki holnap.
Fárasztó napod volt, menjünk haza. Kulcsod meggyalázza a zárat, mely felsikolt fájdalmában. Te ezt a zár zörgésének érzékeled.
Vár téged a szoba: teljesen üres, kivéve egy tükröt, egy széket és egy ágyat. A tükörben egy makulátlan, jól fésült, mosolygó arcot látsz, noha belül csapzott vagy, borostás és szánalomra méltó.
Fogat mosol. A víz barna, fogaid közül kikaparászod a szerves élet utolsó maradványait is. Köpeteddel együtt távoznak reményeid is.
Az ágyban fekve bámulod a plafont. Az ablakból nátriumlámpa narancssárga fénye szűrődik be, gyomorrontást okozva a színeknek. Egy pillanatra te is rosszul leszel.
Szeretnél kérdezni még valamit?
Szemedből könnycsepp pereg le, foltot hagyva a párnán.
Ideje lenne aludnod, holnap remek napod lesz.
Jó éjszakát!
Most már kikapcsolhatja a számítógépet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Az ötlet tetszik, ám számomra kissé nyers néhol.
VálaszTörlés"Le nem bomló hulladékként szarod majd ki holnap."
ez a legdurvább, szerintem nagyon nem illik oda, nekem legalábbis ez tényleg eléggé elvágta az egészet. Gondolom ilyen hatást is akartál elérni, de ez azért számomra már kissé túlzás.
Akármennyire is a barátaid az egyszerű mondatok, szerintem mondjuk egy ilyen jellegű írást célszerűbb amolyan cicerói, akár kissé túldíszített mondatokkal megoldani, számomra legalábbis inkább tetszetősek azok a fajta írások.
Talán kissé jobban is kifejthetted volna a gondolatot.
Összességében szerintem írtál már jobbat is, habár az utolsó (egynéhány) mondat szvsz itt is a helyén van.
A félig-meddig tőmondatok ez esetben direkt kerültek alkalmazásra, inkább tekinthetők ezek képaláírásnak, mint konkrét mondatoknak. Mintha képeslapokat, fényképeket lapozgatna az ember a saját vagy más életéről, és amik épp eszébe jutnak róla, hozzáteszi. Rövidek a mondatok, mert ezek csupán felvillanó jelenetek, elsuhannak melletted, nem igazán tanúsítasz feléjük figyelmet, viszont átéled, túléled, továbbéled őket, sodródsz tovább az árral. Igen, a nyersség szintén direkt van, úgy általánosságban nyersre akartam írni az egészet, hogy ezzel is az életre hasonlítson, hiszen az is nyers és mellbe vágó, nem köntörfalaz, nem szépszavúskodik. Legalábbis én nem vettem észre.
VálaszTörlésBravo! Egy irománynak nagyon magával kell ragadjon hogy egy az egyben azonnal végig tudjam olvasni, még ha ekkora a terjedelme akkor is oont az említett rohan(d?)ó világnak köszönhetően. Elismerésem, remekre sikerült, kicsit tömör és velős, én nyújtottam volna, de hát emberek vagyunk. Összességében véleményem szerint csodás lett. Le a kalappal.
VálaszTörlés"Le nem bomló hulladékként szarod majd ki holnap."
VálaszTörlésSzerintem meg nagyon is odaillik. Épp ez a nyers (mégis igényes) megfogalmazás kell bele. Talán hatásvadász? Mindenesetre elérte a célját, nálam biztosan.
Cicerói körmondatok? Dehogy, azok abszolút nem egy ilyen jellegű íráshoz valók szvsz. Nagyon jó így szinte tőmondatokban, habár sok rövid egymást követő mondat időnként már zavaró lehet, itt is éreztem ilyet azt hiszem egyszer.
Szóval ízlések és pofonok. :D
Összességében: nekem nagyon tetszik, én még csak nem is nyújtottam volna.
Teljesen átérezhető, amit át kell érezni, és úgy egyben van az egész.
GZ! ^^
Ügyes. Nagyon ügyes.
VálaszTörlésA rövid mondatok adnak egyfajta ritmust a szövegnek, így olvastatja magát. Az ötlet és a gondolat faszán jön át. A célod elérted.
Viszont akkor most a bontó-építő része:
Az elején kissé ilyen belső-monológ hatása van, ami elragadó, a szöveg lesz a hang a fejedben: ezt sajnos néhány helyen 'megbontottad', legalábbis ezt az érzést adja egynéhol a tudálékosság, vagy a nézzünk tehát föl. Szerencsésebb lett volna az első mondatok receptje szerint menni, illetve úgy húzni a mondat csavarokat, hogy tényleg erre a hatásra játsszon rá. A 'nem vár rád semmi' kissé szájbarágós, annak a mondatnak a másik fele is bőven elég lett volna oda. A szarás ugyan párhuzamban áll a korábbi WC-résszel, nekem csak egy szemöldök-felvonást okozott. Annyiban 'bont', hogy az egyedüli trágár szó a szövegben, és abból nagyon vizuális. A második résznél pedig teljesen elbomlik a belső monológ, és inkább csak képekkel cifrázott magyarázat-leírása egyszerű dolgoknak, bár ezt lehet fogni a kezed fáradtságára is.
Jó lett, ám egy negyed óra a szellemi sarokcsiszolóval nem árthat neki.
Az eleje remek. Nem csak a város betegségét, hanem a szociális romlást is érzékelteted: "innen nézve hívogató és remekbe szabott, azonban belül nem látnak szívesen" Ez a belül nem látnak szívesen tökéletes találat. Ahogy a "rövid pillanatra rád mosolyog valaki, de soha többé nem látod viszont" is. Az egyszerű mondatok szerintem majdnem kötelezőek és te el is találtad ezt.
VálaszTörlésKb itt kellett volna abbahagyni az írást.
Jön a második rész.
A belső megjegyzéseket elhagyod, helyére leírások kerülnek. Szándéktalanul átváltasz többes szám elsőre, így hatását veszti a belső hang effektus. Immár ember vagy, aki mesél, nem pedig a karakterben motozó igazság.
Sikeresen szarunk egyet, hogy az elejéről maradt maradék hangulatot is eltöröljük, majd hazaérünk. Ami jó is lenne, de esetleg az elején fel is kelhettünk volna, hogy keretet adjon az egésznek.
Illetve, amit szerintem senki nem olvasott el, a végén a "Most már kikapcsolhatja a számítógépet". Szintén keretszerűen lett volna célszerű alkalmazni, vagy a szövegben valahol kiutalni erre. Miután ugye a karakter lefeküdt aludni, a szobában amúgy sem volt számítógép kicsit érdekesen hat. Így is jó, de durranhatott volna nagyobbat is.