Kanális fodrok. Csend.
Barna víz lejt lent.
Majd madarak, és békadal.
Erdő széle, ebihal.
Csicsergés, buborék.
Molnárkák, tiszta ég.
Füst. Éhség és sok nesz.
Ember-martalék ez...
Dobozban a vad fészket lel.
Új hullám kél egy cigicsikkel.
Ha gondoljátok, kössetek bele. Véletlenül született szegény árvám, pár hete.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ilyen rég nem néztem volna föl az oldalra?
VálaszTörlésMinden esetre jó lett.
Annak a versnek a tömörségét idézi, ami annyira tetszett neked anno, ha jól sejtem.
A második versszak?ot az éhség miatt nehéz volt elsőre értelmeznem, de végül is helyére került az életkép.
még harminc-negyven ilyet
és lesz belőle egy kötet
^^
Nem nagyon érdemes értelmezgetni, de azért örülök, hogy vetted a fáradtságot (:
VálaszTörlésÉs igen, egyik ok, amiért tetszik nekem is és nem töröltem a picsába, mert hasonlít arra a versre, a másik meg az, hogy szeretem azt a helyet, ahol írtam ezt.