Létünk kicsinyes értelme
Harag!
Keblemben hordozák szennyes zászlóidat!
Sérelem vert lelkembe vasbeton hidat.
Rombolás Harangja megkondulni látszik,
Ahogy a szám nyílik, s a szavakkal játszik.
Gyűlölet!
Ellened lángoló vérpárás bűvölet!
Ezer halálnemet ötlik a vad elme,
Nem adathat meg a gyors halál kegyelme.
S lőn bosszúvágyam nevetséges győzelme...
Fájdalom!
Átszántasz rajtam mélyen, mint a jó gazda,
Kétséget vetsz belém, lelkem hadd rohassza.
Tort ülsz kövéren a kiégett magamon,
Tényleg elemészt a gyűlölet, ha hagyom?
Gyötrelem!
Térj be bosszúmmal ellenségemhez némán,
Csak csendben, had nézzen sikoltozva énrám.
Meggübbedt mellkasom szánalmasan ernyed,
Ahogy rossztevőm a dühkatlanban pernyed.
Sátán!
Az arcod mindenütt, megtagadlak mégis!
Pokol? Nevetek! Hisz az a Föld s az Ég is.
Érzelmek kalodája, létmaradványok:
Gyűlölni, bosszulni s szenvedni. Hányok...
Az_Kriptáit_Ásni
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Még egyszer régen erre írtam biztos, de most újra, így 'érettebb' fejjel (és ezen még én is felröhögök kicsit).
VálaszTörlésAmennyire egyes soroknál beszökik a ritmus, annyira bicsaklik meg másoknál. A rímekről elmondható ugyanez, némelyik több szótag mélységig el lett találva, másutt nagyon kihallatszik a ragrím. A képek halmozása itt is meg van, bár szvsz azok a versszakok ütősebbek, ahol egyhez ragaszkodtál, és nem mostál össze több nagyon absztrakt képet - különösebb gondom nincs ez utóbbival, de a deathmetal dalszövegek 'pátoszát' nem mindig érdemes learatni, még ha a hangulat ilyen labdát is ad fel. Amúgy stabil vers, kellemes harcieszköz beszúrni néhány nevettető börleszk után felolvasáskor, had szarjon mindenki meszet. (: