Két undorodó fej jelenése, láthatatlan, mégis tiszta,
A megszokott posványa az életnek, mégis igen ritka...
Egy száműzött által látott rémképek, ki szökni próbál a tükör elől,
Zavart elméje nem értheti még, illúziók lesnek rá minden felől.
Vér folyik, nyílt sebekből, hamis húsból,
Karok nyúlnak vissza, a maró halálon túlról,
A tükör előtt álló felülmúlja a képet,
Feszülő testet ezer izzó páka éget.
Ég a vágytól hogy távozzon, le van láncolva erősen,
Álmatlanul forgolódik az, kit szült a szeplőtlen.
Elpusztulni egy ilyen semmiségben,
Ámulva nézni, vajh mennyit értem?
Hazugságaid reménytelen sorsa,
Mosolyogva gennyeznek a porban.
Megjátszva öröksége a bolondnak,
Groteszk letűnése halott koroknak.
Az eretnekség körmét kell hát rágni,
Egymást forrón csókoló Ábel és Káin.
Élettelenül születni, egy kómás világba,
Üresen kong az összes templom imája,
A krónikusan szenvedő egy elveszett paradicsomban ragadt,
Sikíts, majd törödj bele, folyjon a nyálad, míg mossák agyad.
Hiányzik az utalás, mire is teremtetett az élet,
Ürülékkel kenegetik, mások simogatják képed.
Angyalok és démonok, megtévesztően menetelő férfiak tömege,
Lágyan takarjon be hazug uratok hűen oltalmazó köpenye.
Sarlatánok és csalók az elfogultság útján jártok!
Mitológiában elregélt szörnyetegekké váltok,
Keskeny vágások a vénákba, egy koronáért kutatás,
"Megboldogult" foszladozóknak sírt egy hulla ás,
Mélységes türelmetlenség miatt szenvednek hülyeségben a vakok,
Mindent megértettem, felül emelkedtem, mindenható vagyok!
A félénkség Confiteor,a mindennapi imádság paradoxona,
Bugyuta népet hipnotizál egy ormótlan arany orgona.
Iróniák jelenése, litániákat dob kegyetlenül félre,
Milliók könnye, vére hullt haszontalanul érte.
Visszafojtottság nélkül, táblát tartva a magasba:
"Benyugtatózva bódul a világ, mélyen alattam"
Lassan elhagyva a felszínt megvetéssel szememben,
Kavargó felsőbbrendűséggel borúlátó fejemben...
Még mindig kosztümökkel álcázva, lekötelezve formáit az életnek,
Csillanó fénye vakítja ki meglátja csodás pompáját tiszta véremnek.
A mocsok részleteinek szemtanúja lenni, méregtelenítve,
Miközben tátott szájjal bámul a férgek ezer híve.
Bizonyosodj meg róla, hogy halálod módja örömet okozzon,
Mások szívét mély sebbel lássa, tiéden szakadást foltozzon,
A leszámolás napjain, mikor a szürkületi heg viszket,
Mindenki ki eddig boldogan virult vért izzadva megfizet,
Az Elysium a félút, az ellenvetésekre a válasz,
Az Apokalipszis közeleg, a megoldás már várhat.
Sorsod hogy fizettségképp a pokol töredékeit termeld,
Az utolsó, mindenható összecsapásra holtakat felverd!
Makulátlan lelkiismerettel, észrevétlenül távozz,
A spirituális szem erejével, bőszen csatározz,
A jelkép lelkei elszabadultak láncaikról, szabadok,
Gennyes keléseid nem szűnnek, hiába is vakarod,
Hátborzongató emberbarát őrjöngés, térj észhez!
Isten halott, bűnözz, nincs már mitől félned!
A sápadt gerle vigyorog, szíve sötét, megfutamodásra kész,
Jöhet utána háború, gyilkosság, ármány, földrengés, tűzvész!
Angyalt jelent sokaknak, Démon másoknak,
Mézédesen csordogáló csöpp kárhozat!
Fehér Csaba
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A rímekre kínosan ügyeltél, ám a hosszú sorok miatt ennek nincs sok értelme - ugyanis nem hallatszanak ki. Ugyanígy a ritmust elvétve találtad csak el, bár mentségedre szóljon, hogy ahol igen, az ott jó lett. Versnek akkor mondanám, ha kigyomlálod, addig inkább hívjuk egy nagyon terebélyes gondolatok-lábjegyzeteivel körbeírt vázlatnak.
VálaszTörlésA képeket túlhalmoztad - még az elején van valami koherens benne, az egyre inkább szertefoszlik, aztán az egyedüli kapocs köztük már csak a hangulatban marad, de tán már mondtam korábban is, a kevesebb több: te vagy a költő, neked elsőre is elhiszem, hogy ez most gusztustalan, nem kell három soronként az arcomba vasalnod, mert még a végén azt hiszem, hogy a számba akarsz rágni valamit.
Hogy pozitívat is mondjak, otthonosan mozogsz a témához tartozó jelképek, fogalmak és társítások között, és néhol meglepően jól játszol velük, mind hangzásilag, mind jelentésileg. Ha nem fecsérled el ezt a fitogtatással, akkor lesz még nagyon fasza. Addig meg maradok a bunkó hozzászóló. (:
Rövidebb sorokat, kevesebb képet, meg azt, hogy ne vágja az arcunkba három soronként, hogy ez most gusztustalan, azért lett volna nehéz elérni, mert ez egy dalszövegfordítás, illetve magyarítás, és mivel az eredetiben is így van, ezért így a leghitelesebb.
VálaszTörlésSzerintem. De szóljatok csak be nyugodtan, hogy elfogult vagyok. :D :$
Akkor mea culpa, amiért nem ismerem az eredeti fenomenális alkotást.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésHihi ^^ ha ismernéd lehet hogy nem tetszene annyira :D Ellenben köszönöm. Hát fordítás ide vagy oda, azért én kezeltem a dolgokat, szóval lehet hogy neki ez az érzése ezzel kapcsolatban, én elfogadom, de jellemző rám a szenvedélyesség ilyen témával kapcsolatban és a sok ismétlés - nyomatékosítás. Én szeretem ott, másoknak sok, ez így van jól.
VálaszTörlésnehéz néha gépelni.
Mondjuk én magyar verseket próbálok angol dalszövegformába önteni - ott könnyebb a feladat. A dalszöveg alatt ugye adott a ritmus (ezért is könnyű egy már meglévő dallamra verset írni), aztán a nyelvi sajátosságok miatt ez nagy eséllyel borul - meg aztán a kettő még mindig nem egészen egy kategória. Közel kerülhet egymáshoz, és ugyanazok a buktatói (szar dalszöveget még szar versnél is könnyebb írni), de a zenei háttér miatt mégis más.
VálaszTörlésrészemről ennyi a hozzáfűzni való, a többi már csak rugdosás lenne. szóval kíváncsi vagyok, mivel rukkolsz elő next time.