Ezt például kiállítjuk

Fehér Csaba: Szerelem - szokás

Őrült Vágyakkal esel neki,
Egész életed vele van teli,
Alig várod hogy ajkaddal érinthesd,
Minden áldott nap bókaiddal hinted.

Minden alkalommal beteljesülést érzel,
Miért kell, fel nem foghatod ésszel!
Hajt az ösztön, öröklött hajlam,
Szebb mint füvön csillanó harmat...

Ha nem birtokolhatod, rosszul vagy,
Megszerzed, akaratod addig hajt!
Szükséged van rá! Nélküle nem élsz!
Nem lesz a tiéd, csak ettől félsz.

Elveszted! Nem tart örökké, ez sem,
S nincs ki őrült vágyálmodból keltsen!
Az ő rabja maradsz, talán örökre,
Nem tanulsz meg uralkodni fölötte...

Ajkaid sóvárognak utána,
Nem zavar, ha mások megutálnak,
Ő érte bármit vállalsz,
Amíg a halál el nem választ...

Egyszer szenvedélyes szerelmed,
Őrjítő, végső veszedelmed,
A halálod okozza, fogd fel!
Többé már nem menekülsz el.

Hamutálba ér véget minden része,
De az asztalon vár a másik, készen,
Nem nyugszol míg el nem szívtad,
Halálos ítéleted örömmel aláírtad.