Művészet... mint olyan?

"A művészet az emberi önvaló tökéletességének visszatükröződése. Ebben megtalálható minden vágy végső célja, és ez az, ami visszacseng: a tökéletesség időtlen harmóniája." - a szerző sajnos ismeretlen, de tekinthetjük ezt egy alaphangnak.


A KÖ valami olyasmiért lett kitalálva, hogy összeszedje a művészkéket szerte Szegeden... Csongrád megyében... és egyszer talán Magyarországon, ahogy próbálták már ezt előttünk is sokan megtenni - ám most az is nagyon üdvös lenne, ha látogatnának minket, hagynának nekünk üzeneteket, és mi is belelendülnénk.


Gyerekek. A művészet... az művészet. Legjobb esetben nem a hírnévről, nem a pénzről, nem az eszmékről, és főleg nem a veszekedésről szól - a művészet az alkotásról szól. Ez egy belső késztetés, amely arra ösztökél, hogy érzelmet, érzést, gondolatot, hangulatot, stb fejezz ki. Mindegy, hogy miként fogalmazzuk meg, az inspiráló erő, a kivitelzés és a felhasznált matéria is lényegtelen. Nem számít a művész neme, kora, származása, társadalmi helyzete sem. Mindenki művész - te is, én is, ő is.
A művészet pedig csupasz, tiszta és mindenkiből fakadó.
...én hiszek ebben a dajkamesében.


Nincs olyan gyerek, aki egy avantgárd kiállítást megtekintve ne mondta volna, hogy "ilyet én is tudok csinálni, mégse érdekel senkit." Az még hagyján, hogy tud, de talán sokkal jobbat is - ám a kutya se foglalkozik vele. Miért?
Mert senki se tud róla. Fogalmunk sincs róla, hogy Pisti, a szomszédos 9/c-ből éppen előszedi a hímzését, vagy hogy Klárika, aki még csak 7 éves, most húzza meg az utolsó ecsetvonásokat a hűtőre szánt képén.


Ez persze természetes: Pisti - tegyük fel - technika órán szerette meg a varrogatást, de nem ismeri be senkinek sem, Klárika mázolmányára pedig nyílván csak az anyukája fog úgy tekinteni, mint egy Vasarely-re.




De mondjuk Tibor, aki a város másik végében él - vagy éppen egy másik városban -, szeretné, ha megismernék a művészetét. De hogy? És kik?


Sehogy. Senkik. Ezért kell a KÖ.


A kortárs művészet is értékes - talán értékesebb a többinél, hiszen sokkal jobban meg tudjuk érteni, mint az ókori görögök félisten szobrait. Attól, hogy nem száz, kétszáz, ötszáz éves a mű, a művész pedig nem részesült speciális képzésben, és nem rendelkezik annyi pénzzel, hogy reklámozza magát, még lehet értékes... Nem Vinci, Duchamp, Gogh, vagy ki a csuda, és nem is egy csóka az afrikai sivatagból.


Lehet, hogy nem tehetséges. Na és? Ha a "Jegesmedve hóviharban" művészet, akkor egy piros folt, fehér vásznon hogy a picsába ne lenne az? Vagy egy dakszli formájú, virgonc hullámvonal...?


Ám valójában ez nem csak a rajzról szól. Ez az irodalomra (próza, líra, dráma), a színjátszásra, a zenére, az építészetre, a táncra, sőt a szobrászatra, a fotográfiára, a filmkészítésre is vonatkozik. De még tovább megyek: művészet a kalligráfia, a formatervezés, a divattervezés, a főzés, az ikebana, vagy akár a vallás gyakorlása és a feltalálás is.
És - figyeljetek, mert megbotránkoztatok! - a szex is az.





Természetesen nem kell velem egyetérteni. Ez az én véleményem, de ha valaki másképp gondolja, ossza meg velem/velünk, mert érdekel. Remélem, hogy ezzel a kis szösszenettel sikerült kedvet csinálnom az alkotóknak és a műélvezőknek, valamint a KÖ iránt érdeklődőknek is.


Mindenkit várunk ám szeretettel! \o\




Elfi

(forrás: Wikipédia, deviantArt - külön köszönet a bélyegekért! -, Google)