Várakozás

(Kicsit én is visszatérek, legalább egy vers erejéig :] )

Unalmas, hosszú és értelmetlen
ez a kedd éjszaka,
aztán meg igencsak kellemetlen
az undok szerda hajnala.

De ilyenkor felvidítnak
e falábú kis rímecskék,
mert minden nap egyre hívnak
a szép budapesti esték.

Jó lenne most élvekbe menekülni -
cigit jobban, bort tartani a balban,
betépni, aztán elrepülni,
mint ahogyan Júlia a dalban.

És mennyi mindent tenni még,
mit nem tudtam, vagy mertem...
Azért, ha már ott lehetnék,
barátom, tán eladnám a lelkem.