Várakozás

(Kicsit én is visszatérek, legalább egy vers erejéig :] )

Unalmas, hosszú és értelmetlen
ez a kedd éjszaka,
aztán meg igencsak kellemetlen
az undok szerda hajnala.

De ilyenkor felvidítnak
e falábú kis rímecskék,
mert minden nap egyre hívnak
a szép budapesti esték.

Jó lenne most élvekbe menekülni -
cigit jobban, bort tartani a balban,
betépni, aztán elrepülni,
mint ahogyan Júlia a dalban.

És mennyi mindent tenni még,
mit nem tudtam, vagy mertem...
Azért, ha már ott lehetnék,
barátom, tán eladnám a lelkem.

Meg vagyunk történve

Ülj le közénk, foglalj helyet
És beszélgetés helyett
Nézd, ahogy lemegy az égről a Nap
Itt kezdődik minden, és itt ér véget
Ha már itt vagy, evégett
Váljon alkohollá a nyugdíjalap

Terjeng a füst itt a folyóparton
Ha rákot kapnál, pardon
Ennyit ér a világban az élvezet
Begyújt a rakéta, az égbe szállunk
Üdvözlégy itt nálunk
Ez a hajó ma a csillagok közé vezet

Voltunk már jók és rosszak
Így szeretem, így szeretem
Otthon vagyunk Pesten, és otthon
Szegeden, Szegeden
Voltunk már jók és rosszak
Az út előttünk bármit hozhat
Fél magunkat elhagytuk rég
De itt vagyunk még

Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újszülöttek ágyán él tovább a békesség
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újraszültek ágyán él tovább a megbékélés

Ez csak az én
Lábam a széken
Ahova leülnél most fejben
Felizzik a szén
Lángol a szélben
Valami fénytől elzárt helyen
Nem láthatod, nem hallhatod
Nem szól kintre a hangom
Végy be hát némi altatót
Én majd pipázok kint a gangon

Ülj le közénk, foglalj helyet
És beszélgetés helyett
Nézd, ahogy feljön az égre a Nap

Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újszülöttek ágyán él tovább a békesség
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újraszültek ágyán él tovább a megbékélés

Új bejegyzés!

Ne vicceljetek, legalább néha tegyünk már fel valami újat, ha már itt van ez a szerencsétlen blog. Igaz, hogy a személyes találkozók elhaltak a kiállítás után, de itt is lehetne azért sokmindent.

Csinálhatnánk majd új kiállítást, csak dobáljatok meg ötletekkel meg anyaggal, aztán majd kialakul, vagy nem. Addigis:

Szenderszárnyak

sűrű sötétben úszik testem
nem nehezebb mint egykori
súlya a vasnak ólomszárnyakon
lovaglom meg e légifolyosót
benőtte már a hálókból
dagasztott önmegtartóztatás
zörgeti rabláncomat és inkább
átugrom ezt az akadály-formát
éj szálltával a szárnyam is éled
az éjszaka csillagos ólomlepedő
borít be engem s megtörténik
az elrugaszkodás elszakítja
az összes földhöz kötöző
béklyót felszabadít ez az
elszabadultság mozgat az égen
remegő fények a csillagok
megmutatják milyen az út a
fény felé rebben a szárnyam
törve magának a légből libben
a szó nem elég nem jelent ma
semmit az istenek élnek
az égbolt alakul Parthenonná
lettem a kétkezi megtagadással
elérem az éjjel a csillagokat
figyelem csakis egyre ma még
odaérek a szellemi egyesüKZZZZZZZZT!

(photography by Azhar Chougle)

Szabad

Tükörharmóniánk széttört, és a
tört tükörszilánkok széjjel hevernek.
Régen mi voltunk a tükör,
egymást néztük magunkban.
De az egykép szétesett - ha rád nézek,
téged látlak.
S te bennem a másikat.

Keenan bácsi sokoldalú ;)

Puscifer: Momma sed

wake up son o' mine
momma got somethin' to tell you

changes come
life will have its way
with your pride, son
take it like a man

hang on son o' mine
a storm is blowin' up your horizon

changes come
keep your dignity
take the high road
take it like a man

listen up son o' mine
momma got something to tell you
all about growin' pains
life will pound away
where the light don't shine, son
take it like a man

suck it up son o' mine
thunder blowin' up your horizon

changes come (changes come)
keep your dignity (keep your dignity)
take the high road (take the high road)
take it like a man (take it like a man)

momma said like the rain
(this too shall pass)
like a kidney stone
(this too shall pass)
it's just a broken heart, son
this pain will pass away

cikk!

Halódunk, de nem el!

Tegnapelőtt, azaz szerdán kaptam egy hívást Hegedűs Gabriellától, aki a SZTEreó nevű egyetemi lapba szándékszik cikket írni – na vajon miről? – a KÖ-ről.

Ígyhát tegnap, azaz csütörtökön találkoztunk, majd némi szenvedés után a diktafonnal keményen meginterjúvolt. Elég kellemesen elbeszélgettünk (főleg hogy javarészt én beszéltem), majd a végén közölte, hogy a cikk az augusztus-szeptemberi gólyaszámban fog megjelenni.

Mint kiderült viszont, kelletek ti is. Szóval, kedves tagok (vagy mi), szeretnék kérni mindenkitől pár sort a következőkkel:

- Miért szereted a KÖ-t, mi a jó benne (egyéni vélemény, de negatív kritikát fővesztés terhe mellett lehet írni)

- Te magad mivel foglalkozol (rajzolsz, írsz, fotózol, etc.)

- Teljes neved + korod, ha publikus

Mindezt vasárnap estig tessék nekem elküldeni msnen vagy emilben – juditmesz@t-online.hu – különben a pokol kénköves bugyraiban fogunk elégni Lucifer mellett.

(ez zárójeles és nem idevágó, de ha valakinek megvan Quimbyék Ajjajjaj albuma, odaadhatná/elküldhetné nekem, igazán hálás volnék ^^ )