ma ezt nyomom le a torkotokon

Létünk kicsinyes értelme

Harag!
Keblemben hordozák szennyes zászlóidat!
Sérelem vert lelkembe vasbeton hidat.
Rombolás Harangja megkondulni látszik,
Ahogy a szám nyílik, s a szavakkal játszik.

Gyűlölet!
Ellened lángoló vérpárás bűvölet!
Ezer halálnemet ötlik a vad elme,
Nem adathat meg a gyors halál kegyelme.
S lőn bosszúvágyam nevetséges győzelme...

Fájdalom!
Átszántasz rajtam mélyen, mint a jó gazda,
Kétséget vetsz belém, lelkem hadd rohassza.
Tort ülsz kövéren a kiégett magamon,
Tényleg elemészt a gyűlölet, ha hagyom?

Gyötrelem!
Térj be bosszúmmal ellenségemhez némán,
Csak csendben, had nézzen sikoltozva énrám.
Meggübbedt mellkasom szánalmasan ernyed,
Ahogy rossztevőm a dühkatlanban pernyed.

Sátán!
Az arcod mindenütt, megtagadlak mégis!
Pokol? Nevetek! Hisz az a Föld s az Ég is.
Érzelmek kalodája, létmaradványok:
Gyűlölni, bosszulni s szenvedni. Hányok...


Az_Kriptáit_Ásni

A Mérnök

A műhelyben csönd és sötétség honolt. Egy apró zizzenést se lehetett hallani, de hogy is lehetett volna? A szobában senki és semmi nem volt, még maga a szoba se létezett. A Nihil volt ez, komótosan hömpölyögve, lüktetve önmaga körül.

A műhely volt a Semmi.

Egészen addig, amíg a Mérnök be nem lépett.

Egyetlen parancsra felgyulladt a hangérzékeny világítás, és szép lassan alakot öltöttek a műhelyben a tárgyak. A Mérnök még egyszer, utoljára fölé hajolt a tervezőasztalnak, félresöpörte a radírtörmelékeket, majd elővett egy jókora papírtömböt, melyről leemelte a legfölső tervet, hogy egy végső ellenőrzést futtasson.

Szeme lassan futott végig a vonalak mentén, aprólékosan ellenőrizve minden egyes vonást, minden egyes betűt, minden egyes grafitszemcsét a papíron. Most nem hibázhat.

Miközben sorra ellenőrizte a terveket, elgondolkodott, mivé is vált ez a kezdetben meglehetősen bárgyú ötlet, mely azonban később az egész munkásságát maga köré szippantotta.

A tervek egyre bonyolultabbak lettek. A struktúrák, melyeket megálmodott, már-már kezdtek túlnőni alkotójukon, feszegetve annak saját felfogóképességét.

Az a sok átszenvedett év! Az a több ezernyi félresikerült, kiselejtezett elképzelés! Szeme egy pillanatra átvándorolt a tervezőasztal mellett hatalmasodó szeméthalomra, melyet a hibás tervek tápláltak, és melynek mérete már régen meghaladta a papírkosár kapacitását. És a halom ismét növekedett eggyel, ahogy tetejére dobta az épp átnézett rajzot. Nem találta kivitelezésre méltónak. Az összegyűrt galacsin megszégyenülve lecsörtetett a kupac aljára.

Telt-múlt az idő, és a Mérnök szíve egyre hevesebben kezdett verni, ahogy a folyamat haladt a vége felé. Mi van, ha rossz maga az alap-elképzelés? Mi van, ha mindent egy eleve üzemképtelen rendszerre épített? Kiderül, hogy élete munkája nem volt más, csak hasztalan időpocsékolás…

De nem! Nem adhatja fel, most már nem! Nem nevezheti korcsnak önnön gyermekét azelőtt, hogy megszületett!

Be fogja fejezni. Ha már eljutott idáig, nem hagyja, hogy az a rengeteg kutatás és végigdolgozott éjszaka kárba vesszen. Újra fölé hajolt a terveknek.

Mikor elérkezett a legutolsóhoz, egy pillanatra felemelte a papírt, hogy a fény elé tartva jobban szemügyre vehesse. Ez, a legutolsó volt messzemenően a legbonyolultabb terv, amit valaha papírra álmodott. Összetettsége rendkívüli eredményeket ígért, ugyanakkor épp emiatt több hibalehetőséget rejtett magában. Merész kísérletként egy még csak tesztelési fázisban lévő, L.É.L.E.K. rövidítésű programot is elhelyezett a tervben. Félt tőle, hogy a program alkalmazása – annak megbízhatatlansága miatt – visszafelé sül el, katasztrófát okozva minden addig létrehozott dologban. Lehet, hogy túl sokat kockáztat?

Egy pillanatra elemelkedett a keze az asztallaptól, hogy megragadja, galacsinná gyűrje és a szeméthalom tetejére hajítsa e tervét, de a levegőben megállt a keze. Mégis. Kockázat nélkül nincs nyereség. Nincs szíve kidobni kedvenc gyermekét, hátha képes lesz arra, amire ő nem: fölülkerekedni saját magán.

Ezzel a gondolattal visszahelyezte a papírt a köteg tetejére, felnyalábolta azt, és kisietett a műhelyből, át egy hosszú, gyéren megvilágított folyosón egy, annak végében megbúvó kétszárnyú ajtóhoz. Benyitott. A hely sötét volt, de a sötétségen keresztül is érezni lehetett a terem lélegzetelállító méreteit, noha nem volt benne semmi, hiszen maga a terem volt a Semmi.

Ekkor a Mérnök beleszólt a hangérzékelős fénykapcsolóba.

– Legyen világosság!

Kezdetét vette a Teremtés.

Bepillantás

Buzdításképp, vagy csak hogy lássátok, nem csak a falnak beszélünk, itt vagyunk mi és kezdetnek egy-két írásunk. Olvassátok, élvezzétek, kritikáljátok. És gyertek el a gyűlésre!

Holcsik Annamária /aka Elfi/

„ Murphy's out to get me!.D”

Szó

Éj, teremtés előtti súlyos sötétség,
Csillagtalan, csöndszülte sötét ég:
Nincs szó, nincs ige - csend honol a tájon.
Csak ne lenne... Ó, csak ne marna ily fájón!

Hitszavú orkán kél, de elfúl a néma zajban.
Bár ne halna el körött minden olyan halkan...
Lenne még egy kis szellő, egy parányi kósza,
Egy, mely a kacajt és szeretetet hordozza.

Lenne még egy...! Egy igaz, messiási zefír,
Egy jó szó, mely ezer szívre lenne ír...
Utolsó utáni lehetőség, egy végső -
Megváltó ajkáról szakadt szó, hogy még nem késő...

Anna folytatásos novelláját lásd itt.

Képeit, rajzait pedig Devianton.

Tápai Krisztián /aka Lord Raptor/

„Pedig boldog vagyok, csak biztos másképpen.”

Csillag dala

Csillag dala? Lelked fala.

Annyiszor átvérezted

Az égboltot és mérgezted

Saját magad reménnyel.

Nem éred be a ténnyel,

Mit sem érsz ma erénnyel.

Nincs levegő. Ehető

Érzések? Temető.

Nincs Hold.

Csak a csákány zaja szól.

Téged temetnek valahol.

Sírok között sírok

Között írok.

Saját parcella.

Cella. Fa rácsok?

Koporsószögek. Ácsok.

Hegedűszó szól

Szószóló körbe jár

A persely tested fölött.

De lelked örök

Elrettentő példa, mit tehet

Egy csillag veled.

Hiszen

Éjjel van veszélyben minden

Éjjel van áldozat, keresztet vet

Vihart arat a pap

Végzett, ott vagy a föld alatt

Hat láb mélyen összehajtják a temetőt.

Nem kapsz levegőt?

Mészáros Judit /aka Zsüdit/

"Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély”

Emlékgyilok 2[+]

Apró emlékfoszlányok vesznek körül.

Figyelnek a falról, mind nekem örül

s velem: hogy vagytok, hogy vagytok

nekem.

Egyesüljetek gondolattá, ti emlékdarabok

Hogy rendszagú, boldogság illatot

varrjatok körénk, összeforrasztván

e két test mindkét szélét.

Majd zárjátok le lakattal, legyetek Ti

az őrök, hadd maradjon e fallal

körbezárt világ elpusztíthatatlan,

örök.

Tartsatok fogva és sose eresszetek,

s ha szökni próbálnék, csak emésszetek.

Édes-mérges karmaitok vájjátok szemembe

Állkapcsotok legyen a rothadó hús ketrece.

- Sose eresszetek, se engem se őt

hisz ő volt, aki adott elég erőt

És emlék-tört és átok-zúzott

- a Sors talán ismét engem húzott?

Ha érdekel az első, mínuszos rész, DeviantArt.

Bagosi Dávid /aka KÉNSAV/

„Olyan szeles itt az idő... vagy csak én mozgok lassan?”

Gondolatok

Kinek kegyez a kegyetlen,

Ki jót nevet a kegyelten,

Mely kegyelemért könyörög?

S mit gondolhat magában

Fél lábbal a halálban,

Ki véres hangon felhörög?

És mit tennél te tépetten,

Vagy netán eltévedten

Egy kies, kopár vidéken?

…Egy bárgyú, bűnös eretnek:

Szüntelenül nevetnek

Szerencsétlen pribéken.

De sötét sértéssel sújtja,

Ki kezébe keríti újra

Lelke féltett titkait.

Vajh mért oly nyughatatlan

Így üresen, kiapadtan?

Hisz neki már nincs titka itt…

…S mégis megy a messzeségbe

Bár lábán lőtt seb az éke;

De mégis megy a menekült.

Megy tovább, de lába laza…

Merre mondja ő, hogy: haza?

Mért olyan elvetemült?

Mért készült ő minden ellen?

Mért nem lőtték rögtön mellen?

Hiszen mondták: „Maradj veszteg!”

Bűnök terhe lóg a vállán,

Fém fagyos hidege állán,

De neki megkegyelmeztek…

Fehér Csaba /aka Undenied/

Légy

Látlak téged ott, oh te merengő,
Áttöri a felhőket fényed, derengőn,
Nézel, de csak pillantást sem vetsz,
Életeink troliján buszjegyeket szedsz.

Borús arcod érzelemtől mentes,
Anyád egy sakáltól lett vemhes...
Tudom minden titkod és mégsem,
Neved titkát megfejteni véltem.

Meggyötört vállad fájdalomtól feszül,
Fejed fölött megannyi keselyű repül,
De fel sem fogod, extázisban szédülsz,
S a történelem során el nem évülsz...

Te is áldozat vagy, érzem, mint minden ember,
Isten az anya, s mi vagyunk a gyerek, kit elver.
Látom a szemedben hogy ezt te is tudod,
S büntetésed csodás módon mégsem unod...

Beleéled magad, játszod a szerepet,
Sugarad a testvériség és a szeretet...
Pedig belülről köszvényes vagy te is!
Történeted ősrégi mégis időszerű, friss...

Minden korban ismétled magad,
Talán ezen gondolkodott agyad,
Ezért mentél bele a játékba,
S tűntél el a maró árnyékba.

Senki nem látja, mily szörnyűség!
Azt hiszik lakásod a gyönyörű ég,
Elkábítja őket hamis fényed,
S hazug, álszent képed...

Belül sátáni kacajjal vergődsz,
Halhatatlanság reményével tengődsz,
Tudod hogy szenvedésed történelem lesz,
Elhatalmasodott dac az egész, egy hecc...

Látom a férgeket, beleidben rágnak,
Céltudatosan elvakult szemeid nem látnak,
Prédikáló szád félig rohad,
Álarcod a napon szárad, olvad.

Varázsod engem meg nem téveszt,
A rothadás bűzös szaga felébreszt!
Csalfa személyed kín elmémnek,
Színész vagy, tettetés az erényed!

Nem vagy több Kennedynél, semmivel,
S mikor állépcsőn magasba felviszel,
Elmondom ezt, temérdek buta hívednek,
S akkor vége lesz hatalmas jóhírednek.

Halálod nélkül nem lennél senki!
Egy porszem a sivatagban, ennyi!
Egy ocsmány légy vagy a sok közül,
Mely repdes a világ, a szar körül...

További verseiért: DeviantArt

Vikirajzok

Egyrészt: tessék véleményt írni. ^^
Másrészt: DeviantArt

Tony Soprano

(A/4; tustinta)


The Godfather
(A/4; tustinta)

Embrace

(A/4; akvarell)

Undenied
(A/4; fekete toll)

Egy csöppnyi kortárs

Most pedig a hosszas bevezetők és magyarázatok után egy csöppnyi bepillantásképp álljon itt néhány kiragadott írás ismert vagy kevésbé ismert kortárs költők tollából.

Fodor Ákos

Budapesti író, költő, műfordító, a haikuk mestere, aki könnyed, megkapó stílusba szövi az egy-két-három soros kreativitást.

Templomtorony

égbe vert szög

Circus Maximus

az élő, míg él:
vágyik, szerez, elhasznál,
kidob és újra
vágyik, szerez, elhasznál
az élő, míg él

Love story

Addig kerestelek,
míg meg nem találtál

Mozart-kontakt

nélkülözhetetlen és unalmas,
mint a szívverésem

PONT

szórakozottan
másvalaki arcával
mosolyodtam el

KIMITTUD

Van, ki gyorsan fut.
Van, ki gyorsan olvas, ír.
Én gyorsan érzek.

További írásait lásd itt
Eddig megjelent kötetei:
Kettőspont (1978)
Idéző jelek (1979)
Hasadó anyag (1982)
Képtelenkönyv (1985)
Jaz (1986)
Akupunktúra (1989)
Lehet (1995)
Dél után (1997)
Addig is (1999)
Buddha Weimarban (2002)
Még: Mindig (2006)

Kiss Judit Ágnes

Egy igazán szabadszájú, tanárból lett költőnő, aki egyes verseiben egészen messzire elmegy merészség (és perverzitás) terén.

Három perc szerelem

Három perc szerelem. Ennyi jutott nekünk.
Combok csókjai közt (combközi csók helyett)
néhány pillanatig ránk les a szenvedély,
aztán vége a dalnak, és

állunk bűntudatos képpel a fényezett
táncparkett közepén, hátha csodát teremt,
s szárnyat bont ez a perc, míg a fejünk fölött
tangót táncol a téli ég.

Fordulj el, mire vársz? Hűtsd le a véredet,
nincs már több ürügyem, hogy megöleljelek.
Fal mellől idelát, s ránk szegezett szemét
megvillantja a rágalom.

Táncoltunk, s ez elég. Pont ez a sors kegye
(másnak ennyi se jut), hogy maga áll közénk,
s épít plexifalat végig a téren át –
egymást nézzük, amíg lehet.

Geometria

Az vagy nekem, mi magadnak sosem,
és én benned magamnak idegen
alakként tükröződöm. Szüntelen
felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen

ahol te kezdődsz, ott nekem már végem,
mit érzel, az te és nem én vagyok.
Utánad nyúlnék, s csak magamat érem,
és nem veled, magammal harcolok.
Minek tagadjam? Közös útra vártam,
vagy legalább egy kereszteződésre,
ahol egymásba nyílnánk... Magyarázzam?
Hiába tágulunk bele a térbe,

mindez csak látszat, lázálom, mese,
mert síkjainknak nincsen metszete.

Ha érdekelnek az igazán merész versei is, látogass el ide vagy a saját honlapjára.

Eddig megjelent kötetei:
Szomor Veron: A keresztanya (2008)
Nincs új üzenet (2007)
Irgalmasvérnő (2006)

Leé József

Korábban hajléktalan költő, aki ékes bizonyíték arra, hogy nem minden utcára lökött haszontalan.

Az idő relativitása

A pillanat, akár a porhó
a széllel száll, kavarog súlytalan.
Elpihen a vállaimra ülve,
fehérre festi ritkuló hajam.
Hozzám bújik a kabát nyitotta résen.
Józan, hideg,
hallgatja lázas lüktetésem.
Túl sok belőle, fázom.
Lesöpröm egy kapualjhoz érve,
fölösleges, tovább nem cipelem.

Egy gondolatra megáll a kezem.

A pillanat, akár a hirtelen csönd,
felismerés, a döbbenet:
ma sok belőle, talán lerázom,
holnap már hiába keresem.
utána nyúl, magába zárná
a kapzsi tenyerem.

Megbántam már. Maradjon itt velem.

A pillanat a markom börtönében
perccé olvad, elfolyik az ujjaim közül.
A sorsvonal, s a szívverésem
között megnyíló hajszálnyi résen -
nem becsültem. Előlem menekül.
Lábam előtt a kapualjban
a csönddé vált, örökre elfolyt évek
tócsája gyűl.

Észrevétlen, de lassan átléphetetlenül.

Mélyponton

Akartam lenni: semmi,
- az is kevés,
akartam lenni maga a pusztulás.
De fáj nagyon,
hogy nem voltam, csak ennyi.
Lehetnék még,
lehetnék inkább gyógyulás?

Az ő és még sok más kortárs alkotásait megtalálod ezen az oldalon.

Varró Dániel

Egy fiatal, ismert és Kiss Judit Ágneshez hasonlóan igazán bátor író, költő. És érettségi tétel!

EMAIL

Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.

Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!

Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.

Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.

Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert…
Van nulladik látásra szerelem?

sms#6

hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter

Egyebekért lásd wikit
vagy Egy koszorút

Első körben e négy embert ajánlom a nagyérdemű figyelmébe, de természetesen a kör folyamatosan bővül, és sok helyen találhatsz még rengeteg más művészt.
Valamint szeretnénk mindenkit buzdítani a kortársak könyveinek, megjelent versesköteteinek vásárlására, elősegítvén, hogy ha haláluk után esetleg népszerűségük és megbecsülésük sok más régi, nagy magyar költőhöz hasonlóan felfelé ívelne, életszínvonaluk jelen életükben se alulról konvergáljon a nulla felé. Persze ne csak miattuk - az irodalom miatt is, sőt főleg amiatt, ezzel hirdetvén, hogy még nem halt ki teljesen az emberekből az irodalomi esztétikum iránti vágy. Hogy közelebb kerüljünk ahhoz, hogy az írásból is -ha nem is milliomosként- meg lehessen élni.

Tessék aktívkodni!

Első gyűlés

A következők mindenkinek szólnak, akik az előzőekben netán kedvet kaptak.

Első gyűlés helye: Radnóti Miklós Gimn., Szeged
(Pontos hely, azaz a teremszám még kérdéses, de a hét folyamán közzé lesz téve itt is, valamint az iskola főbejáratával szemben lévő két üzenőtáblákon is ki lesz írva.)

Ideje: 14.00-tól körülbelül 15.00-ig, de igények szerint elhúzódhat/rödivülhet. Ha bárkinek gondja akad, a következő telefonszámokon hívhat bennünket: 0630 945 0173 vagy 0630 675 5739

Kortól- nemtől függetlenül várunk mindenkit. (:

Művészet... mint olyan?

"A művészet az emberi önvaló tökéletességének visszatükröződése. Ebben megtalálható minden vágy végső célja, és ez az, ami visszacseng: a tökéletesség időtlen harmóniája." - a szerző sajnos ismeretlen, de tekinthetjük ezt egy alaphangnak.


A KÖ valami olyasmiért lett kitalálva, hogy összeszedje a művészkéket szerte Szegeden... Csongrád megyében... és egyszer talán Magyarországon, ahogy próbálták már ezt előttünk is sokan megtenni - ám most az is nagyon üdvös lenne, ha látogatnának minket, hagynának nekünk üzeneteket, és mi is belelendülnénk.


Gyerekek. A művészet... az művészet. Legjobb esetben nem a hírnévről, nem a pénzről, nem az eszmékről, és főleg nem a veszekedésről szól - a művészet az alkotásról szól. Ez egy belső késztetés, amely arra ösztökél, hogy érzelmet, érzést, gondolatot, hangulatot, stb fejezz ki. Mindegy, hogy miként fogalmazzuk meg, az inspiráló erő, a kivitelzés és a felhasznált matéria is lényegtelen. Nem számít a művész neme, kora, származása, társadalmi helyzete sem. Mindenki művész - te is, én is, ő is.
A művészet pedig csupasz, tiszta és mindenkiből fakadó.
...én hiszek ebben a dajkamesében.


Nincs olyan gyerek, aki egy avantgárd kiállítást megtekintve ne mondta volna, hogy "ilyet én is tudok csinálni, mégse érdekel senkit." Az még hagyján, hogy tud, de talán sokkal jobbat is - ám a kutya se foglalkozik vele. Miért?
Mert senki se tud róla. Fogalmunk sincs róla, hogy Pisti, a szomszédos 9/c-ből éppen előszedi a hímzését, vagy hogy Klárika, aki még csak 7 éves, most húzza meg az utolsó ecsetvonásokat a hűtőre szánt képén.


Ez persze természetes: Pisti - tegyük fel - technika órán szerette meg a varrogatást, de nem ismeri be senkinek sem, Klárika mázolmányára pedig nyílván csak az anyukája fog úgy tekinteni, mint egy Vasarely-re.




De mondjuk Tibor, aki a város másik végében él - vagy éppen egy másik városban -, szeretné, ha megismernék a művészetét. De hogy? És kik?


Sehogy. Senkik. Ezért kell a KÖ.


A kortárs művészet is értékes - talán értékesebb a többinél, hiszen sokkal jobban meg tudjuk érteni, mint az ókori görögök félisten szobrait. Attól, hogy nem száz, kétszáz, ötszáz éves a mű, a művész pedig nem részesült speciális képzésben, és nem rendelkezik annyi pénzzel, hogy reklámozza magát, még lehet értékes... Nem Vinci, Duchamp, Gogh, vagy ki a csuda, és nem is egy csóka az afrikai sivatagból.


Lehet, hogy nem tehetséges. Na és? Ha a "Jegesmedve hóviharban" művészet, akkor egy piros folt, fehér vásznon hogy a picsába ne lenne az? Vagy egy dakszli formájú, virgonc hullámvonal...?


Ám valójában ez nem csak a rajzról szól. Ez az irodalomra (próza, líra, dráma), a színjátszásra, a zenére, az építészetre, a táncra, sőt a szobrászatra, a fotográfiára, a filmkészítésre is vonatkozik. De még tovább megyek: művészet a kalligráfia, a formatervezés, a divattervezés, a főzés, az ikebana, vagy akár a vallás gyakorlása és a feltalálás is.
És - figyeljetek, mert megbotránkoztatok! - a szex is az.





Természetesen nem kell velem egyetérteni. Ez az én véleményem, de ha valaki másképp gondolja, ossza meg velem/velünk, mert érdekel. Remélem, hogy ezzel a kis szösszenettel sikerült kedvet csinálnom az alkotóknak és a műélvezőknek, valamint a KÖ iránt érdeklődőknek is.


Mindenkit várunk ám szeretettel! \o\




Elfi

(forrás: Wikipédia, deviantArt - külön köszönet a bélyegekért! -, Google)