Dadaizmus, avagy képek hangokhoz

A napokban két barátommal "albumborítókat" terveztünk, nemlétező zenekaroknak, a következő formula szerint:

- wikipédián random cikk címe lett a zenekar neve

- flickr-ön random válogatott képek közül választott kép lett a borító

- az album címe pedig random idézetekből kiragadott kifejezés.

Gyakorlatilag ez dadaizmus a javából.

Alant láthatók azok, amiket Balázs és Benyu barátom készített, a képek alá közöltem, hogy milyen zenei stílushoz tudnám elképzelni az adott borítót:

underground electronica, breakcore

progresszív rock a'la Porcupine Tree

alternatív rock, indie

ambient

alacsony költségvetésű lengyel pop

punk

ambient-akusztikus

brit rock

A végére pedig jöjjenek azok, amiket én készítettem:

new age eletronica

country / brit rock / soft rock

rockabily

akusztikus

Sean Szeles zseniális

Neve alapján talán magyar ősökkel is rendelkezett a fickó, valójában Amerika szülöttje, egyik perpillanat kedvenc rajzfilmemben is tevékenykedik, mint storyboard-rajzoló és író, valamint 2008 májusától 2009 áprilisának végéig futott egy remek képregénye a dummcomics.com oldalon (erről lenne szó konkrétan). Nem mellesleg folytat sokkal hagyományosabb képzőművészeti tevékenységeket is, a blogján található pofás kis festményekből gyűjtöttem össze párat (gouache és akril/vinil főleg). Íme:


Na jó, talán a témáit tekintve annyira mégsem "hagyományos", de épp ez teszi különlegessé, a rajzfilmek/képregények világának összefolyása a sznobok által is művészetként elismert formátumok technikáival. (Igen, ez most ironikus hangszín volt.)

Selyemfiú!

Kabát-vitorlán húzza messze a szélben
Pici lábad kapaszkodik eképpen
Ó, ne várj rám, majd utolérlek!

Papucsod térkapu, csillagot szór a sálad
És a tejutat sapkáddal szűrjük meg nálad
Jól vigyázz rám, csak erre kérlek!

Ó selyemfiú, hadd mondjam el neked
Ó selyemfiú, hadd mondjam el neked
Hogy milyen szép a pulóvered

S borral a kézben, a Balaton-parton dobolva
Ülünk mind, és egy kartondobozban
Lel ránk a hajnal, ha nem vigyázol
Ránk szakad az ég, és bőrig ázol!

Ó selyemfiú, nem hoztunk neked esernyőt
Elolvadsz a vízben, nem lesz belőled felnőtt
Ó selyemfiú, hadd mondjam el neked
Milyen szép, ó milyen szép - volt a pulóvered...

Új hozzászólás érkezett

"asszem szeretek tojást főzni :D"

Várakozás

(Kicsit én is visszatérek, legalább egy vers erejéig :] )

Unalmas, hosszú és értelmetlen
ez a kedd éjszaka,
aztán meg igencsak kellemetlen
az undok szerda hajnala.

De ilyenkor felvidítnak
e falábú kis rímecskék,
mert minden nap egyre hívnak
a szép budapesti esték.

Jó lenne most élvekbe menekülni -
cigit jobban, bort tartani a balban,
betépni, aztán elrepülni,
mint ahogyan Júlia a dalban.

És mennyi mindent tenni még,
mit nem tudtam, vagy mertem...
Azért, ha már ott lehetnék,
barátom, tán eladnám a lelkem.

Meg vagyunk történve

Ülj le közénk, foglalj helyet
És beszélgetés helyett
Nézd, ahogy lemegy az égről a Nap
Itt kezdődik minden, és itt ér véget
Ha már itt vagy, evégett
Váljon alkohollá a nyugdíjalap

Terjeng a füst itt a folyóparton
Ha rákot kapnál, pardon
Ennyit ér a világban az élvezet
Begyújt a rakéta, az égbe szállunk
Üdvözlégy itt nálunk
Ez a hajó ma a csillagok közé vezet

Voltunk már jók és rosszak
Így szeretem, így szeretem
Otthon vagyunk Pesten, és otthon
Szegeden, Szegeden
Voltunk már jók és rosszak
Az út előttünk bármit hozhat
Fél magunkat elhagytuk rég
De itt vagyunk még

Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újszülöttek ágyán él tovább a békesség
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újraszültek ágyán él tovább a megbékélés

Ez csak az én
Lábam a széken
Ahova leülnél most fejben
Felizzik a szén
Lángol a szélben
Valami fénytől elzárt helyen
Nem láthatod, nem hallhatod
Nem szól kintre a hangom
Végy be hát némi altatót
Én majd pipázok kint a gangon

Ülj le közénk, foglalj helyet
És beszélgetés helyett
Nézd, ahogy feljön az égre a Nap

Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újszülöttek ágyán él tovább a békesség
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újraszültek ágyán él tovább a megbékélés

Új bejegyzés!

Ne vicceljetek, legalább néha tegyünk már fel valami újat, ha már itt van ez a szerencsétlen blog. Igaz, hogy a személyes találkozók elhaltak a kiállítás után, de itt is lehetne azért sokmindent.

Csinálhatnánk majd új kiállítást, csak dobáljatok meg ötletekkel meg anyaggal, aztán majd kialakul, vagy nem. Addigis: