I.

Nomen est omen

Álmaid lemészárolom

Ázzon vérben két kezem,

Megpróbálhatsz megtagadni,

Attól mégis létezem!

Vakon való félhomályban

Vándorol a félelem:

Csorba láncként csörgö acél.

Lépteim nem fékezem.

Kapaszkodsz a rácsaidba

Úgy hiszed, ez védelem,

S vonítasz mikor látod:

Nem túlnanról érkezem.

Ott lapultam végig benned

Gyökérként, bár tépheted,

Csontjaid rég kiforgattam,

Életem az életed.

Békjó rajtad - kulcsok nálam.

Hatalmam végtelen,

Hazugságok igájában

Akarat és érzelem.

Lényem nem ismer kibúvót

Hiába is kérleled,

Haló hús foszlik recsegve,

A józan ész is megremeg.

Álmaid lemészároltam,

Illúziók vére fed,

Hájog hasad, hogy lásd és halld!

Szabadság az Én nevem!

Dorek_Todd

Fénytörés

A vekkeróra csörgésére ébredt. Sápadtan tapogatózva kapcsolta ki a fejét feszegető berregést, majd szeméből a száraz csipát kaparászva átvonult a fürdőszobába arcot mosni. A gardrób felé vezető útján egy nagy üvegfelületre bukkant, melynek túloldalán saját maga bámult vissza. „Furcsa, nem emlékszem, hogy itt tükör lett volna” – gondolta.
A tükörkép hirtelen megszólalt:

– Nézz magadra. Nyomorult vagy.
– Tessék?
– Nézz végig magadon. Szerencsétlen vagy és nyomorult. Semmirekellő.
– De hát…
– Nincs de. Persze, most azt hiszed, hogy megmosakodsz, felöltözöl, kicsíped magad, és akkor majd minden rendben lesz. De csak maszkírozol. Belül ugyanolyan elesett vagy bármikor, mint most. Attól még, hogy a csipát és a taknyot letörlöd az arcodról, ugyanúgy fortyog benned a genny. Olyan vagy, mint a csap, amiből trágyalé folyik. El lehet zárni, és akkor azt hiheti az ember, hogy minden normális, de a trágyalé bent reked. És a bűzt sem tudod elfojtani: a parfümöd elkeseredettséget üvölt rólad.
– Én ezt most nem értem… hogy…?
– Persze, hogy nem érted. Soha nem értettél semmit. Kis naivan belegyalogolsz a világba, hogy majd ha te mosolyogsz, akkor rád is visszamosolyognak, csak annyit felejtesz el, hogy ez csak akkor működik, ha ki is nyitod hozzá a szemed. Ehelyett te álszent módon, vakon vigyorogva vágsz neki a napodnak, és aztán meglepődsz, ha súlytalanságban zúg a füled mellett a szél, de még akkor is túl béna leszel, hogy kitekints, és lásd, hogy lefelé zuhansz.
– És ennek mi köze…
– Csupán annyi, hogy sehova sem nézel, se előre, se hátra, se magadba. Mosolyt erőltetsz a szádra, de nem veszed észre, hogy csak vicsorogsz. Nem veszed észre, hogy nem sikerül elérned semmit ezzel. Ez csak akkor megy, ha őszintén csinálod, de te nem tudsz őszintén szeretni embereket, mert te semmire nem vagy képes őszintén. Úgy rángatod saját magad, mint valami marionett-bábut, és szenvtelenül csavarodsz azokba az irányokba, amerre tekered önnön lényedet. Csak sajnos nem tudod, milyen színdarabot is akarsz játszani. Üres vagy, pont, mint a bábu közepe. A lelked helyén csupán gázmolekulák vonaglanak jobbra-balra, ahogy nekik tetszik.
– Senkinek sincs lelke.
– Hú, most aztán nagyon okos vagy. Nincs lélek, valóban. Fizikai formában nincs. De neked képletesen sincs, egész egyszerűen te nem ember vagy, hanem egy gép, egy rohadt android, akibe nagyszerű dolgokat építettek, csak éppen a driver nincs telepítve, ezért nem is tudod használni őket. Hiszen minden ember ugyanazokból az alkatrészekből áll, csak te még egy normális alapprogramot se kaptál, ezért vagy képtelen felismerni, hogy nem tudod használni saját magad. Rendszer nélkül bénázol, miközben a használaton kívüli chipjeid szépen elsorvadnak.
– Ez hülyeség.
– Nem mindenki olyan, mint te. De te ilyenkor vagy a legőszintébb: reggel, csapzottan, bambán bámulva, miközben taknyod-nyálad összefolyik. Ennyit érsz te.
– Ha a saját tükörképem mondja mindezt nekem, akkor végső soron én mondom ezt saját magamnak, szóval mégsem lehetek olyan üres. Viszont akkor meg azt hallucinálom, hogy önmagammal beszélek, ami szomorú.
– Szomorú, igen. De ne tekintsd ilyen egysíkúan a dolgot. Ez most nem annyira visszaverődés, inkább csak szimpla refrakció.
– Ezt nem értem.
– Persze, hogy nem érted.

Ekkor hirtelen egy érces, mogorva, bajuszos női hang rikoltott bele a hangosbeszélőbe:
– Kérem, hogy a 27-es számú klón AZONNAL jelentkezzen be a szobájába! Ismétlem: a 27-es számú klónt kéretik AZONNAL bejelentkezni a szobájába!

Egy darabig némán bámulta az üvegen túli önmagát, míg a tükörkép lassan elmosolyodott, majd szó nélkül hátralépett és távozott.

Dadaizmus, avagy képek hangokhoz

A napokban két barátommal "albumborítókat" terveztünk, nemlétező zenekaroknak, a következő formula szerint:

- wikipédián random cikk címe lett a zenekar neve

- flickr-ön random válogatott képek közül választott kép lett a borító

- az album címe pedig random idézetekből kiragadott kifejezés.

Gyakorlatilag ez dadaizmus a javából.

Alant láthatók azok, amiket Balázs és Benyu barátom készített, a képek alá közöltem, hogy milyen zenei stílushoz tudnám elképzelni az adott borítót:

underground electronica, breakcore

progresszív rock a'la Porcupine Tree

alternatív rock, indie

ambient

alacsony költségvetésű lengyel pop

punk

ambient-akusztikus

brit rock

A végére pedig jöjjenek azok, amiket én készítettem:

new age eletronica

country / brit rock / soft rock

rockabily

akusztikus

Sean Szeles zseniális

Neve alapján talán magyar ősökkel is rendelkezett a fickó, valójában Amerika szülöttje, egyik perpillanat kedvenc rajzfilmemben is tevékenykedik, mint storyboard-rajzoló és író, valamint 2008 májusától 2009 áprilisának végéig futott egy remek képregénye a dummcomics.com oldalon (erről lenne szó konkrétan). Nem mellesleg folytat sokkal hagyományosabb képzőművészeti tevékenységeket is, a blogján található pofás kis festményekből gyűjtöttem össze párat (gouache és akril/vinil főleg). Íme:


Na jó, talán a témáit tekintve annyira mégsem "hagyományos", de épp ez teszi különlegessé, a rajzfilmek/képregények világának összefolyása a sznobok által is művészetként elismert formátumok technikáival. (Igen, ez most ironikus hangszín volt.)

Selyemfiú!

Kabát-vitorlán húzza messze a szélben
Pici lábad kapaszkodik eképpen
Ó, ne várj rám, majd utolérlek!

Papucsod térkapu, csillagot szór a sálad
És a tejutat sapkáddal szűrjük meg nálad
Jól vigyázz rám, csak erre kérlek!

Ó selyemfiú, hadd mondjam el neked
Ó selyemfiú, hadd mondjam el neked
Hogy milyen szép a pulóvered

S borral a kézben, a Balaton-parton dobolva
Ülünk mind, és egy kartondobozban
Lel ránk a hajnal, ha nem vigyázol
Ránk szakad az ég, és bőrig ázol!

Ó selyemfiú, nem hoztunk neked esernyőt
Elolvadsz a vízben, nem lesz belőled felnőtt
Ó selyemfiú, hadd mondjam el neked
Milyen szép, ó milyen szép - volt a pulóvered...

Új hozzászólás érkezett

"asszem szeretek tojást főzni :D"

Várakozás

(Kicsit én is visszatérek, legalább egy vers erejéig :] )

Unalmas, hosszú és értelmetlen
ez a kedd éjszaka,
aztán meg igencsak kellemetlen
az undok szerda hajnala.

De ilyenkor felvidítnak
e falábú kis rímecskék,
mert minden nap egyre hívnak
a szép budapesti esték.

Jó lenne most élvekbe menekülni -
cigit jobban, bort tartani a balban,
betépni, aztán elrepülni,
mint ahogyan Júlia a dalban.

És mennyi mindent tenni még,
mit nem tudtam, vagy mertem...
Azért, ha már ott lehetnék,
barátom, tán eladnám a lelkem.

Meg vagyunk történve

Ülj le közénk, foglalj helyet
És beszélgetés helyett
Nézd, ahogy lemegy az égről a Nap
Itt kezdődik minden, és itt ér véget
Ha már itt vagy, evégett
Váljon alkohollá a nyugdíjalap

Terjeng a füst itt a folyóparton
Ha rákot kapnál, pardon
Ennyit ér a világban az élvezet
Begyújt a rakéta, az égbe szállunk
Üdvözlégy itt nálunk
Ez a hajó ma a csillagok közé vezet

Voltunk már jók és rosszak
Így szeretem, így szeretem
Otthon vagyunk Pesten, és otthon
Szegeden, Szegeden
Voltunk már jók és rosszak
Az út előttünk bármit hozhat
Fél magunkat elhagytuk rég
De itt vagyunk még

Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újszülöttek ágyán él tovább a békesség
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újraszültek ágyán él tovább a megbékélés

Ez csak az én
Lábam a széken
Ahova leülnél most fejben
Felizzik a szén
Lángol a szélben
Valami fénytől elzárt helyen
Nem láthatod, nem hallhatod
Nem szól kintre a hangom
Végy be hát némi altatót
Én majd pipázok kint a gangon

Ülj le közénk, foglalj helyet
És beszélgetés helyett
Nézd, ahogy feljön az égre a Nap

Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újszülöttek ágyán él tovább a békesség
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újraszültek ágyán él tovább a megbékélés

Új bejegyzés!

Ne vicceljetek, legalább néha tegyünk már fel valami újat, ha már itt van ez a szerencsétlen blog. Igaz, hogy a személyes találkozók elhaltak a kiállítás után, de itt is lehetne azért sokmindent.

Csinálhatnánk majd új kiállítást, csak dobáljatok meg ötletekkel meg anyaggal, aztán majd kialakul, vagy nem. Addigis:

Szenderszárnyak

sűrű sötétben úszik testem
nem nehezebb mint egykori
súlya a vasnak ólomszárnyakon
lovaglom meg e légifolyosót
benőtte már a hálókból
dagasztott önmegtartóztatás
zörgeti rabláncomat és inkább
átugrom ezt az akadály-formát
éj szálltával a szárnyam is éled
az éjszaka csillagos ólomlepedő
borít be engem s megtörténik
az elrugaszkodás elszakítja
az összes földhöz kötöző
béklyót felszabadít ez az
elszabadultság mozgat az égen
remegő fények a csillagok
megmutatják milyen az út a
fény felé rebben a szárnyam
törve magának a légből libben
a szó nem elég nem jelent ma
semmit az istenek élnek
az égbolt alakul Parthenonná
lettem a kétkezi megtagadással
elérem az éjjel a csillagokat
figyelem csakis egyre ma még
odaérek a szellemi egyesüKZZZZZZZZT!

(photography by Azhar Chougle)

Szabad

Tükörharmóniánk széttört, és a
tört tükörszilánkok széjjel hevernek.
Régen mi voltunk a tükör,
egymást néztük magunkban.
De az egykép szétesett - ha rád nézek,
téged látlak.
S te bennem a másikat.

Keenan bácsi sokoldalú ;)

Puscifer: Momma sed

wake up son o' mine
momma got somethin' to tell you

changes come
life will have its way
with your pride, son
take it like a man

hang on son o' mine
a storm is blowin' up your horizon

changes come
keep your dignity
take the high road
take it like a man

listen up son o' mine
momma got something to tell you
all about growin' pains
life will pound away
where the light don't shine, son
take it like a man

suck it up son o' mine
thunder blowin' up your horizon

changes come (changes come)
keep your dignity (keep your dignity)
take the high road (take the high road)
take it like a man (take it like a man)

momma said like the rain
(this too shall pass)
like a kidney stone
(this too shall pass)
it's just a broken heart, son
this pain will pass away

cikk!

Halódunk, de nem el!

Tegnapelőtt, azaz szerdán kaptam egy hívást Hegedűs Gabriellától, aki a SZTEreó nevű egyetemi lapba szándékszik cikket írni – na vajon miről? – a KÖ-ről.

Ígyhát tegnap, azaz csütörtökön találkoztunk, majd némi szenvedés után a diktafonnal keményen meginterjúvolt. Elég kellemesen elbeszélgettünk (főleg hogy javarészt én beszéltem), majd a végén közölte, hogy a cikk az augusztus-szeptemberi gólyaszámban fog megjelenni.

Mint kiderült viszont, kelletek ti is. Szóval, kedves tagok (vagy mi), szeretnék kérni mindenkitől pár sort a következőkkel:

- Miért szereted a KÖ-t, mi a jó benne (egyéni vélemény, de negatív kritikát fővesztés terhe mellett lehet írni)

- Te magad mivel foglalkozol (rajzolsz, írsz, fotózol, etc.)

- Teljes neved + korod, ha publikus

Mindezt vasárnap estig tessék nekem elküldeni msnen vagy emilben – juditmesz@t-online.hu – különben a pokol kénköves bugyraiban fogunk elégni Lucifer mellett.

(ez zárójeles és nem idevágó, de ha valakinek megvan Quimbyék Ajjajjaj albuma, odaadhatná/elküldhetné nekem, igazán hálás volnék ^^ )

nyár, nyár, nyár

Elnézést kívánok mindenkinek a kiállításmegnyitó óta tartó hanyagolásért. Évvége, valamint Vikinek nincs nete.
A kiállítás azóta át lett "téve" egy hétre az Aranyba, visszajelzéseket még nemigen kaptunk róla, mert nekünk meg csodás osztálykirándulásunk volt közben. Hogy merre visszük tovább, még kérdéses, valószínűleg egyelőre pihen a téma.
Ellenben havi rendszerességgel elméletileg vannak különféle irodalmi estek valahol Újszegeden, és igen, ez részemről valóban csak egy elég homályos információ, de ha bárki tud erről valamit, esetleg szólhatna. Mert akkor a gyűléseket ezentúl akár ezen estek keretei köré is tehetnék, legalábbis egy darabig.
De tényleg szóljatok ha megtudtok valamit, mert én neten se találok erről semmit.

Addig is egy kis olvasnivaló: Király Ferenc - Csillagok hegyén ha nem zavar a neten olvasás. vagy nyomtasd ki. vagy vedd ki könyvtárból.

A világ legszebb vízihullája, mert novella, és mert Márquez

Námeth László: Pocó halála - szomorú, de szép

Dino Buzzati: Hét emelet [roli, figyelide!]

Fejes Endre: A Hazudós

és egy kis képiség: Alex Grey - meg a hozzá tartozó zene, habár ez nem biztos hogy mindenkinek tetszeni fog :P

Háhá!

those evenings, when you feel like this green ocean of mopish "I<3u-ripples"

a sün túloldalán

Hatethisbaseball

Meddő föld

Üdvözlégy
Vándor, ki a messzeségből léptél e vidékre,
Csak pár szót, mielőtt csákányod vernéd a jégbe:
Hisz jégből van itt minden, melyet nem olvaszt föl láng,
S hideg szél fú erre, mely után csak az arcod ráng.

Innen jöttem én is, lelkes ifjú voltam, mint te;
Zarándok voltam, kit tűzön-vízen visz a hite.
De nem lettem szentelt, mert túl az Óperencián
Állott üveghegyként az inkompetenciám.

A kurta farkú malac nem túr semmit, csak bámul
A korábban fúrt gödrök sötétjébe. Rám hull
A perje, mely régmúlt korok meddő tüzén égett,
S elhalt, tovább táplálván a terméketlenséget.

Mikor jöttem, úgy rémlett, hogy zöldell fönt egy erdő,
De közel érvén láttam, hogy mindent e hó-fertő
Borít, s jött a szél, mely mondta: ássak, amíg bírom;
De én nem ástam gödröt: minden ásatás egy sírrom.

Itt aranyat
Nem lelsz, csak halott földet, gyűrött mészkőkérget,
Nem tűrt meg itt senkit, mért fogadna hát be téged
Ez a táj, mely magának él, kapzsin ült a kincsen,
Mit lenget arcod előtt, de rájössz majd, hogy nincsen

Semmi érték, csak veszteség, tömör jégbe fagyva,
De ha jégből vagy te is, akkor hát hagylak utadra…

Erőltetett part

Kanális fodrok. Csend.
Barna víz lejt lent.
Majd madarak, és békadal.
Erdő széle, ebihal.
Csicsergés, buborék.
Molnárkák, tiszta ég.

Füst. Éhség és sok nesz.
Ember-martalék ez...
Dobozban a vad fészket lel.
Új hullám kél egy cigicsikkel.


Ha gondoljátok, kössetek bele. Véletlenül született szegény árvám, pár hete.

Esszépályázat

BAKA ISTVÁN ESSZÉPÁLYÁZAT
Felhívás kárpát-medencei középiskolák, felsőoktatási intézmények és fiatal kutatók számára

A szegedi székhelyű Baka István Alapítvány pályázatot hirdet, melynek témája Baka István (1948-1995) költő, író, műfordító, szerkesztő munkássága. Ajánljuk a részvételt minden irodalom iránt érdeklődő, új olvasmányokat felfedezni vágyó fiatalnak, jövendőbeli kritikusnak vagy irodalomtörténésznek, aki szeretné próbára tenni tollát, és írásaival szívesen lépne olvasóközönség elé.

Az érdeklődők 10-20 oldalas (minimum 20 000, maximum 40 000 karakteres) elemző esszé vagy tanulmány írásával pályázhatnak..

A pályázatokat két korcsoportban bíráljuk el: 15-19 évesek (középiskolás kategória) és 20-30 évesek (felsőoktatási intézményben tanulók vagy már végzett fiatal felnőttek.)

A pályázat jeligés, vagyis a benyújtott és jeligével ellátott esszé mellé lezárt borítékban kell csatolni az esszé írójának nevét, életkorát, címét, e-mail címét, felkészítő tanára nevét (ha van) és iskolájának adatait.

Jelentkezni 2009. június 10-ig lehet levélben vagy e-mailben a Baka István Alapítvány elérhetőségein: 6723 Szeged Molnár utca 4. / baka-alapitvany@t-online.hu
A jelentkezéskor csak a jeligét, a pályázó életkorát és a dolgozat címét nevezzék meg. A választható témák a mellékelt listában találhatók.

A dolgozatot 2 nyomtatott, egymástól elkülönített példányban, de egy borítékban (legalább összetűzve vagy egyszerű dossziéban lefűzve) kell postai úton és e-mail csatolt file-ban (doc, odt vagy pdf formátumban) eljuttatni a Baka István Alapítvány elérhetőségeire.

A dolgozatok postára adási határideje: 2009. október 1. A postai úton elküldött pályázatoknál a postai bélyegző dátuma a lényeges. A dolgozaton a jeligén kívül nem szerepelhet semmilyen személyes adat. Pályaművet vissza nem küldünk.

Formai követelmények: Times New Roman betűtípus, 12-es betűméret, 1,5-es sorköz, 2,5 cm margó. A dolgozat végén felhasznált irodalomként legalább 5 nyomtatott szakirodalmat (vagy más forrást) pontosan meg kell jelölni. Minden irodalmat a következő formában kell megadni: Szerző teljes neve: Cím, kiadó, kiadás dátuma, (évfolyam), oldalszám; internet forrás megjelölése.

Az esszék elbírálását az Alapítvány kuratóriumi tagjai és a Magyartanárok Egyesületének felkért tagjai végzik.

A bírálat fő szempontjai: világos, logikus gondolatmenet; a témához kapcsolódó művek alapos ismerete; érdekességre, újszerűségre, önállóságra törekvés; összehasonlító vizsgálatok alkalmazása; a szakirodalom etikus felhasználása (A pályamunkákat a szakirodalmat alaposan ismerő zsűrítagok értékelik!).

Díjazás: 1. díj: 30 ezer forint értékű könyvutalvány; 2. díj: 25 ezer forint értékű könyvutalvány, 3. díj: 20 ezer forint értékű könyvutalvány mindkét kategóriában. A díjazottak és más kiváló szövegek szerzői meghívást kapnak az ünnepélyes díjátadással egybekötött októberi mini-konferenciára Szegedre, ahol dolgozatukat bemutathatják.
A legjobb pályaműveket honlapunkon és/vagy kiadványban megjelentetjük.

A szervezők elérhetősége:
Dr. Tényi Jánosné alapítványi titkár: 30/857-2218; tenyiren@citromail.hu
Baka Tünde: 20/254-1772; baka-alapitvany@t-online.hu

Baka István életéről és műveiről sok információ található a http://www.baka.hu honlapon, amely folyamatosan bővül, tanulmányokat és bibliográfiai adatokat is tartalmaz.

Szeretettel várjuk a pályázatokat!

Válaszható témák

(A címeket nehézségi sorrendbe tettük, így a középiskolásoknak a lista első felében szereplő feladatokat ajánljuk elsősorban, de nem kötelezően.)

1) MASZKRÓL MASZKRA: ZRÍNYITŐL PEHOTNIJIG
Baka István szerepei, álarcai
[Mottóul ajánljuk a következő idézetet: „Akkor vagyok a legszemélyesebb, amikor álarcot veszek föl.” (Vecsernyés Imre beszélgetése Baka Istvánnal. Tiszatáj, 1985. okt. 29-33. p.)]

2) „TÁJKÉP FOHÁSSZAL”
Táj és lélek kapcsolata Baka István költészetében

3) „TENGER ÉS ÉG ABLAKTÁBLÁI KÖZÖTT
VERGŐDŐ LÉGY VOLT ÉNEKEM”
Baka István költői nyelve

4) BAKA ISTVÁN: BEAVATÁSOK (Pannon Könyvkiadó, Budapest, 1991)
Vers és próza összefonódása a Baka-életműben
[Elegendő két választott elbeszélés és a hozzájuk tartozó versek elemzése a kötetből.]

5) „VADNYÚL-IRHÁMON HAJBAKAP
SÁTÁNHAD, ANGYALHORDA”
Mítoszok, mitikus lények, archetípusok sokfélesége Baka István műveiben

6) „YORICK PEHOTNIJ FOGADOTT FIVÉREK”
Rokon vonások és különbségek e két Baka-alteregó karakterében

7) „CSAK ARRA KÉRLEK TÚL SOKÁ NE KÍNOZZ
EGYSZERRE SZÚRJ VILLÁDRA ISTENEM”
Baka István sajátos humora

8) „MEGSZABADULTAM TŐLED MÉGIS ÁRVÁD
VAGYOK URAM KI VÁRVA VÁRVA VÁR RÁD.”
Baka István összetett istenképe

9) „MEGCSENDÜL AZ EGÉSZ UNIVERZUM"
A komolyzene hangjai (gondolatok, témák, formai hatások) Baka István műveiben
[Megfontolásra ajánljuk az ifjúkori barát, Rittersporn Gábor szavait: „A zene tulajdonképpen a hite volt” (Tiszatáj, 1997. szeptember)]

10) „...A FORDÍTÁS NEM MEGSZÜNTET, HANEM MEGSOKSZOROZ ENGEM.”
A műfordítás szerepe Baka István költői fejlődésében
[A címben szereplő szavak a Nyelv által a világ című interjúban találhatók. (Balog József beszélgetése Baka Istvánnal. Magyar Napló, 1994. március 18.)]

11) A KOR ÉS A LÉLEK MEGHASONLÁSA BAKA ISTVÁN VERSVILÁGÁBAN
[Mottóul ajánljuk a következő idézetet: ”A labirintus én vagyok csalás / hogy léteznék útvesztő bármi más / a bikaszörny is énbennem lakik / én álmodom vérgőzös álmait / és én vagyok kit fel kell falnia / én Thészeusz Athén királyfija” (Thészeusz)]

12) A HATVANAS ÉVEKTŐL A KILENCVENES ÉVEKIG
KORszerűség Baka István látásmódjában és formaművészetében
[Megfontolásra ajánljuk a következő megállapítást: „Arról, hogy kik vagyunk, ilyen radikálisan nem beszélt költő mostanában minálunk.” (Károlyi Csaba: Kin. Népszabadság, 1995. június 16.)]

Ezt tessék f*kázni

A kép címe: "Feeling like two western green mambas (Dendroaspis viridis) making love in Africa after eating salty sticks - on 180 kB"

Holnapután lejár a határidő, és ha csak én nevezek kénytelen leszek sörre váltatni ezt a zöld csíkot. :P

(*fókázni)